A második félidő elején a középcsatár kiharcolt egy tizenegyest, ám ekkor az edző (oldalában érezve a cserék bicskájának hegyét) lehívta őt a pályáról, s az újonnan beszálló játékos értékesítette a büntetőt, mire a közönség isteníteni kezdte; mindenki boldog volt. Rövidesen azonban kiderült, hogy az új fiúnak az állóképessége gyenge és képtelen eltalálni a kaput, bár a kommentátor ezt igyekezett eltagadni a rádióhallgatók elől. A Pannónia FC sorra kapta a gólokat, s amikor az eleinte megváltóként fogadott 209-es mezszámú támadó saját kapujába rúgta a labdát, helyet kellett cseréljen az egyik középpályással, aki eddig hátulról passzolt neki. Az újabb cserétől sokat vártak az övéi, noha az illető eddig soha nem szerepelt a csatársorban és fedezetként sem tudott felmutatni egyetlen hasznos megmozdulást sem. Kezdetben fejetlenül tört kapura, aztán, hogy semmi sem sikerült neki, gyalázni kezdte az elődeit, kimutogatott a nézőknek, sérülést okozott a csapattársainak, bár még hatgólos hátrányban is azt hajtogatta, hogy lendületben van az együttes.

Ezalatt a kispadon, beugrásra készen figyelt a korábbi középcsatár. Az edző mind kínosabban érezve magát odafordult hozzá:

– Megpróbálsz beállni, és megfordítani a találkozó kimenetelét?

Történetünk itt véget ér, az e heti tipp-mixben három variációra lehet fogadni:

1.) A középcsatár válasza: egyétek meg, amit főztetek!

2.) Beáll, és az utolsó három percben megfordítja a meccs eredményét.

3.) Szeretne beállni, de a közönség nagyobbik részének követelésére minden így marad. A lefújáskor a lelátó is összedől, maga alá temetve a csapattal együtt a szurkolótábort is.