A producer nagyot sóhajtott, és átment a másik stúdióba. Hiába, keményen kell dolgozni. Az előtérben belebotlott vagy ötven ősz szakállú, borzas arab férfiba. Épp ekkor szólt ki a sminkes az ajtón:

– Oké, fiúk, hazamehetnek. Megtaláltuk Szaddámot.

Az arabok morgolódva távoztak, néhányan még bent a teremben letörölgették magukról a barna festéket. A producer kíváncsian méregette a kiválasztott jelöltet; megnézte jobbról-balról, majd megveregette a sminkes vállát:

– Bravó, remek munkát végzett. Kiköpött Husszein. Holnap menjenek ki vele a hatos forgatási helyszínre, ott van az a pince. És kérjenek a Universaltól tizenöt katonát, sivatagi felszereléssel. Küldjenek operatőrt is. Mi van még? – fordult egy fiatalemberhez, aki már kapcsolta is be a videót.

– Ez itt a legújabb Oszama bin Laden beszéd. Meghallgatja?

– Én ehhez nem értek. Átküldök három forgatókönyvírót, azok elbírálják, és átdolgozzák, ha muszáj. Csak folytassák, még be kell ugranom a NASA-hoz, ahol a kelet-európai politikusokat klónozzák.

A laboratóriumban lázas munka folyt. A csoport vezetője jelentett a kutatást pénzelő úriembernek:

– Kitűnő eredményeket értünk el, sajnos azonban a beszédért felelős DNS-eknél valami meghibásodás észlelhető. A 209-es modell beszédgénjeit valószínűleg egy halból telepítettük át, mert nem funkcionálnak. Ez azonban – mutatott egy sipákoló hangú női klónra – jól sikerült; igaz, az ő DNS-eit egy papagájtól kölcsönöztük.