– Vagy ez itt, ni! – kapcsolódott bele Kósáné Kovács Magda: – „Fogadj fiadnak, Istenem,/ hogy ne legyek kegyetlen árva.” Ráadásul ezt egy olyan felvilágosult, de úgy látszik, megtévelyedett elme írja le, aki korábban már eljutott a politikai korrektség tökéletes fokára, amidőn így verselt: „Nincsen apám, se anyám,/ se istenem, se hazám.”

Salgó László mást tartott fontosnak, kicsit félve súgva oda a többieknek: – Hú, elvtársak, lebuktunk! „Számon tarthatják, mit telefonoztam / s mikor, miért, kinek.”

Horn Gyula lírai hangulatban keresett egy hozzá közel álló strófát, ami szerinte fényt derít az 1994-es sikerére, illetve az utca embere előtti népszerűségére: „Majd a kiontott vértócsa fakó lesz/ s mosolyra fakaszt mind, ami ma bánt,/ majd játszunk békés állatok gyanánt/ és emlékezni s meghalni is jó lesz.”

Rytkó Emília némi megütközéssel tapasztalta, hogy a száz éve született (s hatvannyolc éve halott) költőnek volt véleménye a 2002-es választásokról: „Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,/ aki alattomos./ Sem népet, amely retteg, hogyha választ,/ szemét lesütve fontol sanda választ/ és vidul, ha toroz.” Sőt, már a következő voksolásra is gondolt: „S a gondra bátor, okos férfit,/ ki védte menthetetlen honát,/ mint állatot terelni értik,/ hogy válasszon bölcs honatyát.”

Eörsi Mátyás tajtékzott a sovén nacionalizmus ordenáré gőgjén: „Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége/ Nem lehet, nem soha! Oláhország éke!/ Nem teremhet a Bánát a rácnak kenyeret!/ Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!”

Fodor Gábor rosszallóan jegyezte meg, hogy a „meleg” szó nincs a megfelelő szexuál-etikai kontextusban az alábbiakban: „Guggolva ringadoz/ a málnatő, meleg/ karján buggyos, zsíros/ papiros szendereg.”