Jobbszél – Előre hozva
– Mi van, ha a parlament véletlenül feloszlatja önmagát? – aggódtak a kétkedők.
– Nem lesz rá módja – mosolygott a kormányfő, és bemutatta a társaságában lévő távol-keleti urat, aki lelkesen lobogtatta a szerződését, miszerint gumigyárat üzemeltethet a Duna-parti épületben. – Eredetileg a Mátrába akartuk telepíteni – folytatta Gyurcsány –, de ott kevés gyakorlati hasznot hajtott volna, leszámítva a környezet reformtudatos szennyezését. Itt nagyobb szükségünk lehet rá. Ezt hívják pragmatikus gondolkodásnak – tette hozzá büszkén, és párttársai elképedve bámulták.
Pedig ekkor még nem is tudták, hogy Fletó további közjogi akciókkal is bebetonozta magát. Az Országos Választási Bizottság méregfogát kihúzta azzal, hogy öregecskedő felesége helyére Rytkó Emíliát költöztette a pöttöm villába. Továbbá ellopta az alkotmánybírák talárját, akik enélkül nem tudtak semmilyen lényeges kérdést megvitatni; sőt ellopta az összes tollat is, amit csak fellelhetett az országban, s így nem is volt többé mivel kiírni a választásokat.
De nem is akadt, aki kiírja, a köztársasági elnököt ugyanis legutolsó négyszemközti megbeszélésükön kicserélte egy vándorsólyomra. Afelől nem kellett aggódnia, hogy bárki szervezkedhetne ellene, mert az ellenzéki politikusokat, önkormányzatokat, civil- és segélyszervezeteket, a történelemtanárok óráit, sőt még Horn Gábor kósza megjegyzéseit is mind-mind lehallgatta. Utolsó lépésként felgyújtotta a Schrödertől külön erre a célra kölcsönkapott Reichstagot, a pártokat betiltotta és közrendészeti kérdésekben teljhatalmat adott kedvenc biztonsági cégének. Az egyetlen megmaradt televíziós csatorna hattól nyolcig folyamatosan azt sugározta, amint a leválthatatlan miniszterelnök – két oldalán bokszkesztyűbe bújtatott kezüket fenyegetőn emelő gorillákkal – elnéző mosollyal kacsint az ország népére, s egy végtelenített hangszalagról kérdezi: „Akar még itt valaki előre hozott választásokat?”
Ungváry Zsolt