– Mama, mama! Hazajöttem! Nyílt az ajtó, s ő beugrott, nagy nyakigláb, esetlen kamasz… Az anyja ölébe fúrta a fejét, és végre sírt, sírt… – Hazajöttem, anya. Engem nem szeretnek. Itt állok mint kormányfő, és nincs egy rohadt miniszterem, mert nem vállalja senki. Legyél te a miniszterem. Az összes miniszter, mama. Megmutatjuk nekik együtt.

– Hát jó – simogatta meg a fia fejét. – Persze, kisfiam, elvállalom. Minden úgy lesz, ahogy szeretnéd.

Odakintről beszédfoszlányok hallatszottak. Egy csoport fehérruhás találkozott öszsze az ajtóban az ügyészség embereivel.

– Maguk is érte jöttek? Akkor most ki vigye el?