– Igen, kérem, mert azt kell megérnem, hogy a Fidesz mindent lenyúl.

– Öntől mit vett el?

– Tőlem elvette a rezsim tíz százalékát. Kis ember vagyok, szegény, egyszerű ember vagyok, de az ilyesmit nem nyelem le könnyen, hogy csak úgy, a megkérdezésem nélkül elvegyék tőlem a rezsim tíz százalékát. Sok ám az a tíz százalék, én azért napokig dolgozom!

– Nyugodjon meg, kedves Józsi, ha a szocialisták kormányra kerülnek, visszaadjuk az elvett tíz százalékot, sőt még további tízet teszünk rá.

Következő megszólalónk bankban dolgozik, s úgy érzi, boszorkányüldözés folyik ellene.

– Minket démonizálnak, ezt higgye el, így nem lehet élni. Pedig valójában én is egyszerű, szegény ember vagyok, olyan, mint egy önök közül… Azt kellett megérjem, hogy minden hónap elején félve néztem a folyószámlát, na, most mennyit emeltek le róla a fideszesek. Én nem kívánok többé félelemben élni. Összerezzeni egy sms-től, vajon nem újabb különadó távozott-e a számláról…

Az Európai Unió tekintélyes brüsszeli diplomatája sem tagadta meg a nyilatkozatot stábunktól.

– Orbán úr azt hiszi – kezdte elnéző fejcsóválással –, hogy itt valami harcot kell vívni, hogy tudniillik az EU és az ő kormánya vagy országa között valamiféle háború lenne. Holott ilyesmiről szó sincsen. Majd ő is, és remélhetőleg Magyarország is belátja, hogy semmilyen háború nincs, ha végre legyőztük őt, a porba tiportuk, megsemmisítettük a szövetségeseit, és a földdel tettük egyenlővé a pártjával, szimpatizánsaival és szavazóival együtt.

Végül egy külhoni állampolgár arra panaszkodott, mennyire bonyolult ez a kettős állampolgárság. Két útlevéllel a zsebében nézte a román–magyar meccset, de végül úgy döntött, a magyart inkább visszaadja.

Ungváry Zsolt