Jobbszél – Kiút
– Rajtunk már csak Te segíthetsz – sírt a szocialista párt vezérkara, amikor ajtót nyitott nekik a Táncsics Alapítványban végzett emberfeletti munkáját egy pillanatra megszakító keresztapa. (Maradjunk a „névadó apánál”, javasolta a főnök. Elvégre ez mégiscsak egy materialista párt, bármennyit is bérmálkoztam hajdan.)
– Mi a probléma, gyerekek? – kérdezte.
– El kellene kerülni a katasztrofális választási vereséget – panaszkodott az elnökség.
– Mit izgultok? Ti azért csak átbukdácsoltok valahogy a parlamenti küszöbön…
– Jobb lenne ezt az egészet elodázni – állt elő a farbával Szekeres.
– Az más. Erre is van forgatókönyvem. Kirobbantjuk a harmadik világháborút.
– Ez azért talán egy kicsit túlzás… – aggodalmaskodott a mindig szolid Szili Katalin, akinél gyakran tíz-húsz percbe is beletelt, mire a legnagyobb disznóságokra áldását adta.
– Akartok inkább mindannyian a sittre menni? – kérdezte keményen Gyurcsány.
– Jaj nem, dehogy, a Kati folyton akadékoskodik – sipákolta Lendvai Ildikó. – Nagyon jó ötlet ez a harmadik világháború.
– Na, hát akkor rajta! A legjobb úton vagyunk. Beengedjük a huszonhárommillió Steaua Bukarest-szurkolót, felrobbantjuk a bonyhádi vasútállomáson a kukát és ráfogjuk a szaúdi focistákra. Intünk Slotának, hogy indulhat a tankokkal, Obamának pedig megírjuk, hogy már a szocializmusban is mi voltunk a legvidámabb Barack. Felkötjük Kövér kötelére a Kádár koponyáját, az egyetlen működőképes vadászrepülőnkkel pedig rázuhanunk a Teve utcai rendőrpalotára.
– Na de mégis – ellenkezett Szekeres – egy világháborút kirobbantani, az mégis…
– Nem tartasz rá képesnek, Imre? Hiszen már most is annyira utál minket mindenki idehaza és a határokon túl, hogy csak egy szavamba kerül, és indul a buli.
– És biztos, hogy ebből jól fogunk kijönni?
– Még mindig jobban, mint egy országgyűlési választásból.
Ungváry Zsolt