Jobbszél – Lottó
A munkahelyi lottózásnak azonban, mint most kiderült, nagyon komoly veszélyei vannak. Képzeljük el, ha egy tanári kar töltögeti hetente a szelvényeket, és hirtelen beüt a főnyeremény. Ott marad a suli pedagógusok nélkül, és tarthatja a portás az órákat; vagy teszem azt minden tárgy – magyartól a matekig, történelemtől a testnevelésig – a biológiatanárra marad, mert ő smucig volt beszállni a közös játékba.
Félelmetes lehet, ha egy kórház sebészei csípik el az ötöst, mert akkor az előjegyzett műtétekre bizony várhatnak a delikvensek ítéletnapig. Igaz, hála a várólistáknak, ez lottó nélkül is bekövetkezhet.
Izgalmas lenne, ha a magyar válogatott focistái vásárolnának együtt szelvényt, és a siker után felhagynának a labdarúgással. Ez talán fel sem tűnne.
Esetleg valamelyik vidéki színház rosszul fizetett művészei a második felvonás közepén értesülnének a szerencséről, s aznap Rómeó és Júlia már meg sem halna, Hamlet nem állna bosszút apja gyilkosán, Bánk bán sem szúrná le Gertrudist és Ádám a párizsi szín után felébredne.
Arra viszont gondolni sem merek, hová vezetne, ha egy tűzoltó kollektívára vagy a ferihegyi irányítótorony személyzetére mosolyogna Fortuna.
A legjobb mégis az lenne, ha a kormány és az MSZP közös számait húznák ki, és örömükben Bajnaitól Oszkóig, Lendvaitól Szekeresig mind felhagynának eddigi tevékenységükkel. A baj csak az, hogy ők szelvény, sorsolás és kockázat nélkül is egymás után veszik fel a lottó ötösöket, miközben eszük ágában sincs abbahagyni…
Ungváry Zsolt