A szemüveges miniszterelnök szavai szerint csupa jót akar, de szegényt – mint mondja – akadályozza az ellenzék meg a populizmus. Ez a populizmus valami csúnya, rossz, nagyhatalmú ember lehet, a miniszterelnök bizonyára jól ismeri, mert folyton emlegeti. Meg Orbán elnök urat is emlegeti, aki régi nagy kommunista őskövület lehet, aki elvette az emberektől a magántulajdont és behívta az oroszokat, amivel ennek a szegény szemüveges miniszterelnöknek sokat árthatott, azért ilyen ideges. Lehet, hogy a szemüvegesnek a mamáját kitelepítették, őt magát nem vették fel az egyetemre, nem hagyták képességei szerint érvényesülni, sosem nyaralhatott a Balatonon és napi megélhetési gondjai voltak. Csúnya, csúnya Orbán elnök úr! Sőt, most az első sorban, a bársonyszékben terpeszkedő fickó – ha jól látom, talán Róbert Gida öccse lehet – azt mondja Orbán elnök úrra, hogy olyan, mint Sztálin. Jaj, jaj, mi lesz, ha tucatnyi Sztálin árasztja el a Százholdas Pagonyt. Szerencsére itt vannak ezek az ősdemokraták, akik védik a tőkés rendszert és a magántulajdont, a szemüveges is már évtizedekkel ezelőtt KISZ-titkár volt, gondolom, a K azt jelentette: kapitalista. Abban az időben meg az Orbán verte a rendőröket a Batthyány-mécsesnél. Jaj, jaj, nehogy visszajöjjön az a világ. Na, majd megakadályozza az a másik áldott, kedves hölgy, aki a mankójával fenyeget meg mindenkit, aki nem tiszteli a jogállamot. Ő valami nagy rendszerváltó lehet, mert nagyon büszke rá, mennyire védi a szabadságot; nem szeretnék cenzor lenni ott, ahol ő felbukkan, mert elagyabugyálna a mankójával.

Na, végre egy jó hír: szárnyal a gazdaság, és jobban élünk, mint a Monarchiában. Ez nagy öröm. Csak azt nem értem, miért van mindössze félig a mézes csuprom, és ami benne van, az miért ilyen kínai vacak?