– Van Sztálin út, Ságvári tér, sőt a helyi mongol kisebbség a Batu kán közben lakik – sorolta lelkesen. – Azokat nem filmezik?

– Olyasmivel nem foglalkozunk – szakította félbe türelmetlenül Eörsi Mátyás, miközben vörös krétával látványosan áthúzta a nyilas pártvezér nevét, Hiller pedig letépte a táblát, és a kamerák felé fordulva ugrálni kezdett rajta.

– Pedig plurális falu a miénk – folytatta a polgármester. – Az országban örökösen veszekszik mindenki, kisajátít embereket, lenézi mások kedvenceit, és folyton békétlenséget szít. Mi itt megtanultunk együtt élni az eltérő véleményekkel. A különböző világnézetű polgárok adott helyre költöznek, s elkeresztelik a lakóhelyüket. Ha tovább mennének, láthatnák, hogy a Szálasi utcát a Kun Béla fasor metszi, az egyik párhuzamos utcát 2001. szeptember 11-e után WTC streetnek, a következő teret Oszama bin Laden oázisnak hívják. Van még Hitler, Matuska Szilveszter, Che Guevera, Mao, Rákosi, sőt – bármilyen hihetetlen – Gyurcsány utcánk is. Igaz, ott csak ketten laknak. Vágó Pista meg a Debreczeni. Az alvégen piros-fehér-zöld, a felvégen vörös, másutt Árpád-sávos vagy Dávid-csillagos zászlót lenget a szél. Mindenki büszke a magáéra és békén hagyja a többit. Mi ebben nem foglalunk állást.

– Micsoda nihilizmus! – szörnyülködött Magyar Bálint.

A polgármester elégedetten vigyorgott:

– Kezdeményezésünket minden parlamenti párt elítélte. Ebből azt a tanulságot vontuk le, hogy jó úton járunk.

Ungváry Zsolt