– Ziegler! – csapott lelkesen az asztalra a lektor. – Remek név! Mondjuk Ziegler Benjámin. Hagyjuk is ezt a Gárdonyit! Nézzük a regényt! Az elején az a rész nagyon ütős, amikor a két gyerek meztelenül fürdik a patakban, és a pedofil kukkoló meglesi őket. Jó ötletnek tűnik ez a félszemű muzulmán terrorista is, ámbár talán egy szélsőjobboldali szkinhed életszerűbb a negatív hős szerepében. Pláne, amikor feltűnik az a Sárközi nevű cigány, ott lehetne némi antifasizmust belecsempészni, például ha a náci Dobó helyett ő volna a kapitány. A Bornemissza nem jó név, legyen inkább Borissza. Ronda, részeges disznó, amilyenek ezek a magyarok mind; lepusztult, alkoholista, pálinkaivó, bőgatyás, irredenta, rasszista, idegengyűlölő… – elakadt a lélegzete a nagy indulattól. – Csoda, ha a törököknek drukkoltam? Ezzel egyébként is kéne valamit kezdeni. Mi lenne, ha a közel-keleti hadak nyernék a csatát, mert ez a magyar győzelem egyrészt irreális, másrészt nacionalista érzelmeket gerjeszthet, s joggal sérti északi szomszédaink érzékenységét. Hiszen ott játszódik, egész közel a szlovák határhoz, s egyetlen árva szóval sem történik utalás rájuk. Már írtam az iskolai atlaszok felügyelőbizottságának, a következő kiadásban mindenképpen ábrázolni fogják a szlovák hadsereg hadmozdulatait. További javaslataim: Vicuskáról derüljön ki, hogy igazából Vincuska, felvonulhatna Gergővel együtt ebben a nagy melegben, s a végén kitűznék a szivárványszínű zászlójukat a vár fokára, hadd örüljön az államtitkár. Aztán kifeszítenek egy hatalmas transzparenst: „Az idegen szép! Ne bántsd a törököt!” A címben pedig az „Egri”-t kicserélhetnénk mondjuk Vörösre. Úgy menőbb. Vagy Dávidra. Úgy toleránsabb.