Elvtársak! Mi itt, a Szabad Népnél, mindig is a sajtószabadságot tartottuk legfontosabb rendező elvünknek. Nem véletlenül szerepeltetjük lapunk nevében a „szabad” szócskát. Ez a mi védjegyünk. Mindig a történelem ütőerén tartva kezünket bővérű humorral megtaláltuk, kiről közöljünk gúnyrajzot, s legfőként mikor.

Ha úgy adódott, kifiguráztuk a kulákot, aki nagy zsákokban rejtette el a búzát a néphatalom jogos követelése elől. De a megfelelő pillanatban készítettünk karikatúrát Titóról, a láncos kutyáról. Rajkról, aki elárulta Rákosi elvtársat. A klerikális reakcióról. Mindszentyről. Az ellenforradalmárokról. A nyugatiak imperializmusáról. A testvéri arabokat amerikai támogatással legázoló cionistákról. A klerikális reakcióról. Rákosiról, aki elárulta a szocializmust. Azokról, akik nem értik az új gazdasági mechanizmust. Azokról, akik kitalálták az új gazdasági mechanizmust. A táncdalfesztiválról. Az irredentákról. Ceausescuról. Az alternatív szervezetekről. A Horthy-korszakba visszarévedő fasiszta kormányról. A fasizmusba visszarévedő horthysta politikusokról. A klerikális reakcióról. George Bushról. A testvéri amerikaiakat robbantgató arabokról. Azokról, akik nem támogatják George Busht. Oszama bin Ladenről. Orbán Viktorról. Jézus Krisztusról. Mohamedről.

A mi újságunk legfőbb erénye a naprakészség. Közöltük levelét élő besúgónak és halott tudósnak. Voltunk az MKP lapja, az MDP lapja, apró módosítással, de töretlen tartalommal az MSZMP lapja, szocialista napilap, majd országos napilap.

És most, most végre, amiben titkon mindig bíztunk, a sok apró részsiker után (cikkünk nyomán képletesen fejek hullottak a porba és embereket húztak ténylegesen az akasztófára), végre talán sikerült egy igazi komoly ellenfél haragját az országra (amelynek területén szerkesztőségünk található) vonnunk. A magyarokat hiába provokáljuk hatvan éve, lepereg róluk minden, sőt lelkesen rugdossák magukat is. Ezekkel az arabokkal azonban érdemes szórakozni. Ma így védjük a sajtószabadságot.