Tehát tehetség és szerencse: Kim Clijsters, a női tenisz jeles alakja szögre akasztotta ütőjét, elment gyereket szülni, babázni, mint egy normális asszony. Aztán látta, hogy a többiek milyen ügyetlenül nyüstölik a labdát, gondolt egyet, visszatért, és megnyerte az amerikai nyílt bajnokságot. Különösebb előkészületek nélkül. Ez egyben felveti azt a kérdést, hogy az elmúlt hónapokban a világversenyeken a legjobb teniszező ezek szerint még csak nem is játszott. Ki tudja, milyen tartalékok vannak még? Lehet, ha Mari néni ütőt ragadna, ő is nyerne.

Klasszikus a dán focisták 1992-es esete: Jugoszlávia kizárása miatt néhány nappal az Európa Bajnokság rajtja előtt szedték össze őket mindenféle déltengeri strandokról, aztán megnyerték a tornát. A másik hét válogatott meg magyarázhatott felkészülésről, elvégzett munkáról, formaidőzítésről és edzői tálentumokról. Mellesleg a sztáredzők csak sztárcsapatokat vállalnak el. A Real Madriddal, Bayernnel nem kunszt bajnokságot nyerni. De próbáljanak meg feljutni az NB I-be a Baktalórántházával. Az kihívás. De ettől Mourinho, Ancelotti meg a többiek ódzkodnak. Ők csak világsztárokkal, sztárgázsiért vállalják. Az előző szezonban a Real vagy a Bayern semmit sem nyert. Gyanítom, ha én lettem volna az edző, és szólok nekik „Aztán csak ügyesen, fiúk!”, sokkal rosszabbul nem szerepeltek volna. És én mindezt tizedannyi pénzért elvállalnám.

Például ha az elmúlt nyolc évben Mari néni lett volna a miniszterelnök, sokkal rosszabbul ő sem kormányzott volna. És talán beéri tizedannyival is…

Ungváry Zsolt