– Tudod, mi az a demokrácia? – kérdezte a madaras a vidéki küldöttől.

– Népuralom? – próbált megfelelni az elvárásoknak.

– Hideg.

– Az a demokrácia – igyekezett újabb definíciót találni, bár fatornyos falujában nem képezték ki ilyen feladványok megoldására –, amikor lehet választani.

– Langyos.

– Amikor szabadon lehet SZDSZ-elnököt választani – kiáltotta diadallal.

– Melegszik. – A madaras végül megadta a helyes megfejtést: – Demokrácia az, amikor Kóka Janit szabadon megválaszthatjuk SZDSZ-elnöknek.

A vidéki küldött hálásan mosolygott, hogy megtudhatta, mi a demokrácia, s nagyot harapott a kenyérből, mert azt hitte, az ideológiai képzéssel véget ért az eszmecsere. De a gyakorlat csak most következett.

– Tessék! – dugott a madaras egy papírt az orra alá. – Itt írd alá a jelenléti ívet.

– Ez nem az én nevem – tiltakozott.

– Viccelsz velem, liberális barátom? Hiszen még a feleséged is ott van, alatta, a sárga rubrikában. Azt is írd alá!

– Nincs is feleségem.

– Ha a párt azt kéri tőled, hogy legyen feleséged, akkor van. Miféle liberális vagy te? Na, úgy, szépen! Most fogd ezt a kék cédulát, átmész vele a másik szobába a borsod megyei elnökhöz, nála vannak a szavazólapok. Abból kérjél, amin a Kóka Jani nevét már előre beikszeltük, így kevesebb szellemi megerőltetést fog okozni a szavazás.

Miután a küldött távozott, a madaras odaszólt az egyik elnökjelölthöz:

– Gábor, te kire szavazol?

– Még nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy tiszta választás lesz, és bármelyikünk győz, a Jani megérdemelten lesz elnök.

Ungváry Zsolt