Viviane Reding titkárnője éppen ekkor lépett be, és megbízható forrásokra hivatkozva közölte, hogy a legközelebbi magyarországi választásokat nagy valószínűséggel ismét a jelenlegi kormánypártok nyerik.

– Hiába volt hát ennyi munka? – sóhajtott a biztos, de nem csüggedt el egy pillanatra sem, hiszen nem olyan fából faragták. – Hozzon egy kávét, aranyom! – szólt, és rácsapott a titkárnője fenekére, ahogy az elhaladt előtte. („Esélyegyenlőség”, magyarázta tárgyalópartnereinek, akik pedig nem mutattak meglepetést.)

– Nos hát, mi is legyen ezzel a magyar választással? Mert abban, gondolom, egyetértünk, hogy a hozzánk hasonló, elkötelezett európaiak nem tűrhetnek el még egy ilyen kisiklást, mert az aláásná kontinensünkön a jogbiztonságot és a demokráciát, pedig ez a kettő iszonyatosan fontos nekünk, mint az köztudott.

– Valóban, mi, akik baromi demokraták vagyunk, és ebben a minőségünkben aggódunk ezért a csodás politikai berendezkedésért, nem vehetjük csak úgy tudomásul, ha Magyarországon a többség megint szabadon megválasztja Orbánt és bandáját. Nem, nem, ez valóban iszonyatosan antidemokratikus volna, ezért minden erőnkkel küzdeni kell ellene. Talán vezényeljünk csapatokat Magyarországra!

– Ez majd egy következő lépés lehet – morfondírozott bölcsen Reding. – Előbb megpróbálkozhatnánk azzal, hogy az EP komplett szocialista, liberális és zöld frakciója az elkötelezett tagsággal karöltve felvenné a magyar állampolgárságot. Csatlakozhatnának a német és osztrák újságírók, továbbá néhány nagyvállalat dolgozói, ha a vezetőik utasítják őket erre. Így hozzájuthatunk a szükséges voksokhoz, amivel megfordítjuk a trendet. Én úgy vélem, ennyit feltétlenül megér, hogy végre egy demokratikus, a népakaratot, a szabadságjogokat megtestesítő és képviselő kormány kerüljön hatalomra Magyarországon.

Ungváry Zsolt