Jobbszél – Vő eskü
– Nincsen szükségem arra, hogy előre meghatározzák, mit mondjak! – csattant fel önérzetesen a jelölt. – Ezt a fránya harmincöt szót én is kit tudom találni. – És belekezdett: – Fogadom, hogy a rám bízott javakat megtartom, vagyonom megcsappanása ellen mindent elkövetek. Ha kell, mások szenvedése, munkája, sőt akár élete árán is ragaszkodom a hatalomhoz. A külföldi befektetőkhöz, a világbankhoz hű leszek. A tudomásomra jutott…
– Eddig tartott a harmincöt szó, köszönjük!
– Miféle marhaság ez? Még beszélek.
– Harmincötöt ígért!
– Lárifári, nem ígértem semmit, addig tart, amíg be nem fejezem. Tehát: a tudomásomra jutott államtitkokat, rendőrségi titkokat, szolgálati titkokat megőrzöm, csak Zuschlag Janinak telefonálom meg a börtönbe. Működési területemhez, a jelenleg kilencvenháromezer négyzetkilométernyi, de folyamatosan apadó Magyar Köztársasághoz körmötök szakadtáig ragaszkodom, az itt lakókat megadóztatom, s ha a szükség úgy hozza, őket szétveretem, szemüket kilövetem, zászlójukat meggyalázom. A szomszédos államokhoz került magyarokról lemondok. Apró Piroska engem úgy segéljen! Végezetül azt tanácsolom mindenkinek, lebegjen szeme előtt példaként a nagy testvér, az Egyesült Államok példája, a korlátlan lehetőségek hazája, ahol színes bőrű elnököt választottak. Az én esetem is igazolja, hogy Magyarországon még ennél cifrább dolgok is megtörténhetnek. Ki tudja, talán nálunk is bekövetkezhet egyszer, hogy teszem azt kínai lesz a miniszterelnök. Vagyis stílszerűen egy sárga Barack.
Ungváry Zsolt