Hirdetés

– Ez a város erős, összetartó család, nem lehet vele ujjat húzni – nyilatkozta a pesti 10 perces tömegközlekedési szabotázs akció bátor parancsnoka. Részemről eltekintenék az ujjat húzástól, mert legfeljebb kényszerű mostohagyereke vagyok a családnak, amely nélkülem is olyan szegény, mint a templom egere vagy a pesti bérházak, romlukak szaporodó patkányserege. Meg azért sem, mert pofátlan ez a mi (fő)városunk. Nem is kicsit! Mert azt is nyilatkozta a közlekedési zsivány, hogy sarcolja a kormány Budapestet, mivel a GDP 38 százalékát teszi az asztalra. Akkor nézzünk csak utána, mi is a helyzet azzal a karácsonyi könnyekkel nehezményezett szolidaritási hozzájárulás befizetésével? Foghíjas hisztije helyett inkább arról tetszene beszélni, hogy mit intézett mint főpolgármester az ügyben, azon kívül, hogy leállította a buszokat, kiakasztotta a villamos-áramszedőket. Parancs jött, ugye? Nyergelj (bicikli), fordulj! Szembe a kormánnyal. Ennyit tetszett intézni. Ja, meg kitűzette a homokos zászlót.

Jogosítvány nélkül is lehagyta a sánta kutyát, hiszen állításával szemben nem a leggazdagabb Budapestnek kell(ene) a legtöbb hozzájárulást befizetni, mert ha a valóságot, a számokat nézzük és nem a hadovát hallgatjuk, akkor Győr, Székesfehérvár, de még Kecskemét és hajszál híján Debrecen is több szolidaritási hozzájárulást fizet be egy főre vetítve a büdzsébe, mint a nagyságos székesfőváros. (Például Székesfehérvár közel a dupláját!) Mégsem érkezett hír arról, hogy polgármesteri beintésre leállt volna a tömegközlekedés egyetlen percre is bármelyik településen. Nem vetette magát senki a Rábába, vagy verte a fejét a királysírok támfalába, akaszkodott kötélre a hírös város valamelyik akácán, esetleg a cívis templom ajtókilincsére.

Ők sem, meg más települések sem. Ugyanis Budapesttel ellentétben a szolidaritási hozzájárulást – ami nem büntetés – további 857 tehetősebb település kivétel nélkül képes országszerte befizetni, a szerényebb költségvetésű és adóerősségű hazai önkormányzatok örömére. Tényleg, mire hordja fenn Pest annyira az orrát, hogy az eső is beleesik? És miért csak Pest irigyli el és tenné zsebre mások elől az ország összes pénzét? Régi igazság, Ady Endre egyik 1900-ban írt jegyzetét idézve, hogy Budapest egyáltalában nem képviseli az egész országot. Valóban nagy ambícióval szidják és nézik le belvárosi gyíkuramék caklipakli a magyar vidéket, ugyanakkor felsőbbrendűen büszkélkednek fővárosi voltukkal ország-világ előtt. Kifelé nyalósak, befelé dölyfösek. Siránkoznak, sarcolja őket a kormány. Miközben sumák módon uralkodnak. Sulykolni akarják a divatot, diktálni a politikát, terjeszteni az eszmét, még az erkölcsöt is. Jól nézünk ki! Vessünk ennek véget!

Imádott, becézett székes Budapestünket pedig annak idején a vidék szülte oda a Duna partjára, aztán összelapátolta, kikoplalta, felépítette köréje az illő jólétet. Ha a paraszt nem vetett, nem adott, a pesti nem evett. Elvárható lenne, hogy méltán, egészen méltán képviseljen bennünket és a régen késlekedő hála helyett ne a zsebünkben kotorásszon. Persze, miután feneke alá faragta egész ország a díszes trónt, jöttek messze földről a kereskedők, a befektetők, az iparosok, a csepűrágók, no meg pláne a bankárok. Színes üvegpalotákat emeltek és azokból a központokból irányították a vidéken olcsó munkásra telepített gazdaságaikat, gyáraikat, bányáikat. Viszont a megtermelt bevétel és haszon után fizetendő adókat horribilis összegekben Pestnek fizették be, míg a termelő telepek népeinek csak kenyérmorzsát szórtak és szórnak a mai napig. (Ha Budapest elveszítené címét, mondjuk Szolnok az új főváros, akkor 50 év alatt felkopna Pest-Buda álla.) Valahogy így termeli meg fővárosunk a GDP harmadát, nem tépi az istrángot.

Korábban írtuk

Csalódtunk? Persze hogy csalódtunk! Nemcsak Budapest gürcöli össze azt a sok pénzt, sokkal inkább a rangja, amit neki mi, az ország megadott, az hozza a hasznot. Na, abból nem adna egyetlen petákot sem, ülne rajta, mint Harpagon és szórná, akár a Csekonicsok. Aranyifjak és ölebes hölgyek a bakon, Karácsony Gergő meg a konflisrúdnál. Persze, tisztelet a kivételnek. És siránkoznak! És jár a szájuk. Azt be kell fogni. A bevétellel pedig el kell számoltatni őket. Ami nem jár, az nem illet.

Már csak ezért sem árt a szegényebb települések javára a hozzájárulás behajtásával tüsténkedni és nem szemlesütve röstelkedni, mert Karácsony az igazmondó, szabad magyar sajtóban azzal is hencegett (fenyegetőzött), hogy „Aki Budapestet csődbe löki (értsd Orbán), azt Budapest magával rántja.” Vagyis a főpolgármester úr már kormánybuktatásról vizionál (álmodozik). A vidék pedig mehet a levesbe!

Csipetnyi pesti erkölcs – liberális házirend…