Emlékezetes, hogy a helyhatósági választásokon a Szász Jenő vezette, Magyarországról a Fidesz által támogatott Magyar Polgári Párt – az előzetes elvárásokhoz képest – csúfos vereséget szenvedett az RMDSZ eredményeihez képest. A túlzott reményeket egyébként a 2007. november 25-én tartott romániai EP-választások eredményei táplálták, amikor is az itthonról Fidesz-, és Erdélyből az MPP által támogatott Tőkés László mint független jelölt szintén bejutott az Európai Parlamentbe három RMDSZ képviselő mellett.

Magyar siker Romániában című írásomban, (Magyar Nemzet, 2007. november 28.) az örömmámorban születő eredmény értékelések közepette már akkor jeleztem: téves az a felfogás, amely szerint az erdélyi magyar közösség összefogás nélkül meg tudja ismételni a 2007-es EP-választások eredményét. Az MPP, Tőkés sikerén felbuzdulva, a demokrácia pluralizmusát, az erdélyi magyarság többpártrendszeriségét kezdte hirdetni fideszes segédlettel. Majd 2008 nyarán, a helyhatósági választásokon mind a két romániai magyar párt és vezére lebőgött a halovány eredmények miatt, és egyben óriási sebeket okoztak olyan szórványmagyar területeken, ahol többezres tömegek jelentek meg Orbán Viktor beszédeikor, ám amikor szavazni kellett, akkor az RMDSZ megbecsült, sok esetben Markó Bélával vitában álló jelöltjeire szavaztak a gyenge, helyileg el nem ismert MPP-s jelöltekkel szemben.

A Fidesz elnöke bizony el is hallgatott a választások éjszakája után és csak remélhetjük, hogy a súlyos hibákat elkövető külügyi tanácsadóival röviden elbeszélgetett… Az MPP – fideszes tanácsadás mellett – szinte napról napra gyalogolt azokba a csapdákba, amelyektől már említett cikkemben előre óvtam a Tőkés László sikerén felbuzdult MPP–Fidesz-vezérkart.

Az egyik súlyos tévedés az volt, hogy az eredmény egyben ledönti az egység mindenekfelettiségét hirdetők hatalmi mítoszát, és jó, ha a pluralizmus intézményesen jelentkezik az erdélyi magyarság életében. Ez azért súlyos tévedés, mert féligazság. Ugyanis lehet akár tíz pártban is szerveződő az erdélyi magyar politika, de a választójog és a román társadalmon belüli magyar számarány miatt ezek pártlista-jellegűen kell együttműködjenek a mindenkori, bármilyen típusú román választásokon a bejutás és a szavazatmaximalizálás érdekében.

A másik súlyos tévedés pedig az volt, hogy ha a plurális versenyben a 2007-es EP-választásokon beállt eredményt a versengő felek átvetíthetőnek tartották a 2008-as romániai parlamenti választásokra. És még nagyobb tévedés, hogy azt hitték tanácsadóik, hogy az egymás elleni indulás mozgósító ereje a 2007-es hasonló szép eredményt hozhat 2008-ban és 2009-ben is. „Csalóka a mostani eredmény e tekintetben is. Úgy látszik, mintha a zérus összegű játékban mindketten nyerhetnének.

Ez is tévedés, ugyanis együttes eredményükkel (8,95 százalék) nem három, hanem négy helyhez juthatott volna a magyarság. Vagyis mi mindannyian vesztettünk még egy mandátumot. Nyerni együttesen csak kooperációban lehet, a zérus összegű játéknak mindig van vesztese.” – írtam 2007 novemberében. A 2008-as helyhatósági választások kijózanító eredménye után már a vezető erdélyi politikusok is rájöttek, hogy: „a magyarság román választójogi keretek közötti versengése azért veszélyes, mert nem számíthat érdemben külső forrásra, arra, hogy nagyszámú román választópolgár bizalmát is elnyerheti. Így számára a magyar voksok mindig a románokkal versengenek, és a politikai arénán belül adottságként kezelendő magyar voksok megosztása rögtön a parlamenti küszöbön való elbukás rémét jelenti.”

A 2008-as őszi parlamenti választásokra mégsem tudott megegyezni az RMDSZ és az MPP. Az RMDSZ a közös lista mellett biztosította volna az MPP-nek a parlamenten belüli önálló politizálás lehetőségét, azonban kevesebb helyet adott volna a Magyar Polgári Pártnak, mint ami a helyhatósági választások eredményei alapján, arányaiban megillette volna a pártot.

A megállapodást ekkor már mindkét korábbi MPP-támogató – a Fidesz és Tőkés László is – szorgalmazta, és ügyesen faroltak ki korábbi merev álláspontjukból. A megegyezés mégis elmaradt. Szász Jenő – egyébként joggal – minden addigi munkáját hiábavalónak gondolta, ha enged az RMDSZ szorításának.

Mindezen folyamatban azonban Tőkés László EP-képviselőként és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökeként ismét önálló politikai entitássá vált az erdélyi politikai arénában. Toró T. Tibor egykori RMDSZ-es Tőkés-párti képviselő az Erdélyi Magyar Ifj ak tavalyi gyergyószentmiklósi táborozásakor világosan kifejtette: a romániai magyar politikai élet nem két-, hanem háromosztatú.

Van az RMDSZ mint romániai magyar párt, van az MPP mint székelyföldi magyar párt és van egy „Tőkés-párt”, amelyik mindig összmagyar érdeket képvisel, nemcsak Erdélyben és Magyarországon, hanem már az Európai Parlamentben is.

Toró T. politológusi precizitással írta le már egy évvel ezelőtt is a helyzetet. Ez a háromosztatúság vezetett el ahhoz, hogy Tőkés László mint megkerülhetetlen szellemi tekintély, kényszerű belátások mentén, de – mint mindig – a magyarság összérdekében megállapodott az RMDSZ-elnök Markó Bélával a közös EP-lista állításban.

Bár külön kampánycsapatban dolgozva, de közös listára gyűjti Tőkés püspök és az RMDSZ a magyarság szavazatait, ahogy a Fidesz-vezérek is teszik kampányolásuk közben. Így talán oldódhat az a feszültség, amelyet tévesen Magyarországról is importált néhány rossz tanácsadó. Az előző EP-választás alacsony részvételi aránya és az 1992-től folyamatosan jelentkező apátia miatt különösen nagy szükség van most az összefogásra.

Romániában ugyanis a választásra jogosultak száma 1992-től közel másfél millió szavazóval emelkedett, s így ma 18 millióan járulhatnak az urnák elé. A magyar választópolgárok számaránya azonban – több felmérés szerint – az elmúlt 15 évben csökkent a népességfogyás és a kivándorlás miatt. Így, ha egyéb politikai tényezőt nem is számítunk, az RMDSZ akkor is nehezebb helyzetbe került az elmúlt évtizedben. Jól mutatják ezt a párt eredményei is. 6–7 százalék közötti eredményeit ugyanis csak az egyre csökkenő részvétel mellett tudta tartani, miközben számszerűen saját szavazóbázisa is csaknem kétszázezerrel csökkent az 1992-es eredményéhez képest. A romániai európai parlamenti választásokon 2007-ben a választópolgárok 29,41 százaléka járult az urnákhoz, ebből az RMDSZ 5,52, Tőkés László 3,43 százalékot ért el. Ez azt jelenti, hogy a 18 millió választópolgárból mindössze 5,113 millió körüli volt az érvényesen voksoló, míg a magyarság együttesen 458 ezer körüli szavazatot szerzett. Ebből 175 ezret Tőkés püspök, míg a fennmaradó 282 ezer körüli szavazatot az RMDSZ.

Vagyis ha Tőkés és az RMDSZ 2007-es együttes szavazatát vizsgáljuk, akkor az 162 ezerrel kevesebb, mint a 2004-ben leadott magyar voksok összessége. Ha ekkor akárcsak 8-10 százalékkal mennek el többen voksolni, akkor ma nincs romániai magyar képviselő az Európai Parlamentben.

E fontos belátás az, amely miatt minden korábbi sérelmet félre kellett tennie Tőkés Lászlónak és az RMDSZ vezérkarának. A mostani összefogást viszont korántsem lehet teljes körűnek tartani. A harmadik osztat joggal érezheti úgy Szász Jenő vezetésével, hogy azok, akik legjobban vadították az RMDSZ ellen őket, most kifaroltak mögülük. Most érzik igazán a politika eredménycentrikus szemléletének a súlyát, a statikus konfliktusfelfogásból következő elszigetelődés óriási veszélyét, a nagypolitika könnyed alakváltozásait.

Mégis, ők is arra kell törekedjenek a jövőben, hogy az összefogás első lépése után Tőkés László püspök összmagyarság érdekét tükröző szemléletét magukévá tegyék. Ne üljenek föl holmi pillanatnyi érdekek mentén magyarországi pártoknak, sőt, akár követeljenek ezektől nagyfokú önmérsékletet az erdélyi és a romániai magyarság ügyeinek megítélésében.

Követeljék, hogy ha összetartani nem tudnak, legalább ne romboljanak a pluralizmus nevében. Pont azok, akik, még a magyar politikai arénán belül is az azonos politikai tömbök egységben politizálását hirdetik károsnak tartva a pluralizmust az eredményesség szempontjából.

Tőkés László ismét szimbóluma lett a magyarság képviseletének, az RMDSZ pedig bölcs gesztust gyakorolt akkor, amikor az első négy helyen álló jelölt közül (Tőkés László, Winkler Gyula, Sógor Csaba, Szilágyi Zsolt) az RMDSZ jelöltjét is a Tőkéshez közeli képviselők közül választotta Sógor Csaba személyében a Tőkés-párti Szilágyi Zsolt EMNT-s képviselő mellé. Csak remélni tudjuk, hogy ez is az első lépések közé tartozik, ami kivezeti a magyarságot az örökös csapdahelyzetekből.

A szerző politológus