Vagyis azért, mert nem szerencsés elővenni és politikai napirenden tartani az amúgy is hömpölygő és sűrű szocialista-szabad demokrata korrupciós ügyeket, másfelől pedig a törvény rossz, ugyanis miként az elmúlt nyolc év törvényhozatalában megannyiszor, nincs mögötte hatástanulmány és koncepciója korántsem átgondolt. Azt is mondhatnánk, hogy megint csak egy kommunikációs ötletelés eredménye – jelesül Gyurcsány Ferenc, érezve a társadalom korrupcióellenes hangulatát, gyorsan az ügy élére állt –, ám semmilyen átfogó javaslatalkotás nem előzte meg.

Gyurcsány a korrupcióellenes hivataláról akkor azt mondta, hogy ennek fő célja az, hogy a „csalárd összejátszás”, a korrupció, a hivatali visszaélés ne maradjon feltáratlanul és büntetlenül. A kalandor kormányfő még távozása előtt lépni kívánt az ügyben és egy széles hatáskörű, elsősorban politikai megtorlásokra alkalmas, fizetett feljelentéseken nyugvó, a zsákmányból tíz százalék erejéig részesülő hivatal tervével állt elő.

Emlékezetes, hogy a Gyurcsány-kormány utolsó ülésén el is fogadta a még 2008 ősszén beígért korrupcióellenes intézkedéscsomag egy szűk keresztmetszetét.

Ahogy ősszel is jeleztem, a kartell-kormány a jutalmazások rendszerével egyébként pont a kartellek és azon belül is a „hardcore”, vagyis a kőkemény kartellek ellen akart fellépni. A Gazdasági Versenyhivatal által öt éve bevezetett engedékenység – amely alapján a magát és társait feljelentő kartelltag mentesülhet a bírság alól – ugyanis nem elég hatékony, és sok kartell összezárva, rejtetten működhet, súlyos károkat okozva a fogyasztóknak.

A Közbeszerzési és Közrendvédelmi Hivatalt tavaly szeptemberre tervezték felállítani, de még dolgoztak a javaslaton ősszel. Ekkor írtam e hasábokon, 2009. szeptember 25-én, a következőket:

„A Közrendvédelmi Hivatal tervezete két fronton is elakadt a magyar politika rendszerében. Elakad azért, mert a kormányzati döntéshozatal kihátrált a korrupció témájának politikai napirendjéből. Vagyis, oly sok korrupciós ügy került ki az MSZP és az SZDSZ háza tájáról, hogy ha a kormányzat hivatalos napirendre venné e témát, csakis saját minden társadalmi bizalmat felszámoló politikai korrupciós ügyeikről kéne nyilatkozzanak a kormánytagok.(…) A második front, amelyen szintén elakadt a korrupció elleni harc, az a szakmai frontvonal. Ez is tökéletesen jellemzi a Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-kormányok törvényhozásbeli dilettantizmusát.”

Hát bizony kétszeresen is igazam lett. Egyfelől azért, mert a szakmai fércmunkát 2009. december 30-án a Köztársasági Elnök súlyos szakmai kifogások alapján visszaküldte az Országgyűlésnek. Amit jómagam is kifogásoltam a javaslat kapcsán szeptemberben, azt Sólyom László részletesen taglalta Katona Bélának küldött hivatalos levélben. A köztársasági elnök felhívta a házelnök figyelmét arra, hogy ő is elkötelezett a korrupció elleni hatékony fellépés mellett, s emlékeztetett arra, hogy ennek érdekében hozta létre a Bölcsek Tanácsát, amelynek egyik célja javaslatok megfogalmazása a korrupció visszaszorítására.

A visszaküldött törvénnyel kapcsolatban a köztársasági elnök ugyanakkor több kifogást is megfogalmazott. Egyrészt a kormány által benyújtott törvényjavaslathoz országgyűlési képviselők és az Országgyűlés gazdasági bizottsága igen sok, a közbeszerzési törvény módosítására irányuló javaslatot nyújtottak be.

Sólyom László szerint azonban a módosító javaslatoknak a benyújtása és elfogadása ellentétes volt a Házszabállyal. Továbbá nem elfogadható, hogy a közbeszerzési törvényt úgy módosítja az Országgyűlés, hogy az erre irányuló javaslatokat sem a közigazgatási egyeztetésen nem tárgyalták meg, sem a közbeszerzéssel foglalkozó hatóságok nem véleményezhették. Sólyom hangsúlyozta, hogy éppen a korrupció elleni törvénynél lett volna különösen elvárható, hogy ne kerüljék meg a kormányzati egyeztetést. No comment.

A köztársasági elnök nem értett egyet azzal sem, hogy a törvény egyes rendelkezései 2009. december 31. és 2011. január 1. között, hat különböző időpontban lépnének hatályba. Sólyom László szerint a jogszabályok ilyen gyors és bonyolult változása veszélyezteti a hatékonyságot, megnehezíti a jogkövető magatartást, valamint az átlátható és ellenőrizhető jogalkalmazást.

Az államfő végül azt kifogásolta, hogy az újonnan felállított Közbeszerzési és Közérdekvédelmi Hivatal elnökét a köztársasági elnök és a miniszterelnök közös javaslatára választaná meg az Országgyűlés.

A köztársasági elnök álláspontja szerint a Hivatal – mint államigazgatási szerv – jellegéhez az Alkotmány szellemében az illeszkedne jobban, ha a miniszterelnök tenne javaslatot a Hivatal elnökének személyére.

Bizony ilyen súlyos kifogások esetén normális demokráciákban – különösen ilyen horderejű törvény esetén – fejek kellene hulljanak a minisztériumban, nem beszélve a miniszter Magyarországon az elmúlt nyolc évben megszűnt politikai felelősség levonásáról. Ám igaz lett az ősszel megfogalmazott másik indokom is, amiért úgy láttam, hogy el fog vérezni a szocialisták-szabad demokraták antikorrupciós csomagja. Az, hogy egyszerűen a kormány leveszi napirendről érintettsége miatt a témát. Megtörtént.

A rekord rövidségű tavaszi ülésszak munkarendjéből, mintha soha nem is létezett volna, kihúzták a Közrendvédelmi Hivatal felállítását célzó törvény-fércjavaslatot. A házbizottság február 18-i ülésén eldőlt, hogy a javaslat nem kerül a parlament, mindössze három napból álló tavaszi ülésszakának utolsó, hétfői ülésének napirendjére. Bár, így lenne ötösöm a lottón.

A fércmunka bizonyos elemeit azonban mégiscsak átmentették a szocialisták egyes pénzügyi törvényekbe. Módosító javaslatok által így mégiscsak megteremtődik a bejelentővédelem intézménye, a korrupciót jelentő munkavállalókat a jövőben az állam védené munkáltatójával szemben, ha pedig anyagi hátrányt szenvedne bejelentése miatt, azt kompenzálják.

Ugyancsak átmentődött a közbeszerzések átláthatósági szabályainak egy része, a közbeszerzésekben részt vevő ajánlattevők minden a közbeszerzéssel kapcsolatos dokumentumot, megbízási vagy alvállalkozóval kötött szerződést nyilvánosságra kell, hogy hozzanak.

A tavaszi ülésszak első napján elfogadott módosítás szerint átpasszírozták az átláthatósági biztosok létrehozatalát is, akik az átláthatósági megállapodást, illetve annak tartalmát ellenőrizhetik. A biztosok valamennyi iratba betekinthetnek, a beszerzés egész folyamán információkat szerezhetnek, ellenőrizhetnek.

Ám ezek csak arra jók, amit az egész javaslat elindítója is akart: valamit kommunikáljon a kormányzat arról, hogy tesz a korrupció ellen.

A 2008 őszétől indult antikorrupciós csomag és a Közrendvédelmi Hivatal históriája iskolapéldája lesz az elmúlt nyolc év jogalkotási mechanizmusának. Mindannak, ami politikai felelőtlenség mellett elárasztotta a központi kormányzatot.

Mindannak, amit silány „kormányzástudás”-nak nevezünk (G. Fodor Gábor találó kifejezése), és mindannak, ami Gyurcsány Ferenc színrelépésével a parlamenti munkarend politikai kommunikáció általi gyarmatosításának mondható.

A Közrendvédelmi Hivatal – bekövetkezett – törvényszerű bukásának taglalásakor jeleztem, hogy a Medgyessy-kormány a szabályozások minőségével, ezek tényleges társadalmi hatásainak vizsgálatával állt hadilábon, ám a Gyurcsány-kormányzás behozta a törvényhozás gépezetébe a reklámtörvénykezés soha korábban nem tapasztalt mechanizmusát.

Azt a demokratikus parlamenti működést pusztító felfogást, amely szerint nem a szabályozás előkészítettsége, majd annak minősége és hasznos társadalmi hatásai számítanak a törvényhozás gépezetének beindításakor, hanem ennek pillanatnyi kommunikációs haszna. Ennek a felfogásnak a terméke a 2006 tavaszán elfogadott, de mindössze a választások utánig hatályban maradó, öt évre szóló adócsökkentési reklámtörvény. És ugyancsak e felfogás bukott csillaga a 2008. ősze óta kormányzati és parlamentáris gépezetben recsegő-ropogó Közbeszerzési és Közrendvédelmi Hivatal felállítását célzó törvény-férc-javaslat. És e bukott csillag még szimbolikus is.

Gyurcsány javaslatakor, 2008 őszén több hétig volt napirenden a „köztisztasági csomag” témája. Akkor mondtam a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában – az azóta elhíresült, többek által idézett, mondataimat – hogy bizony: „Nem biztos, hogy a trágyával teli istálló kitakarítását a disznókra kéne bízni.” Talán keményen fogalmaztam, amiért többen bíráltak is, ám e kemény hasonlattal jelezni akartam a gyurcsányi szándék képtelenségét.

A kalandor-kormányfő mára teljesen elfelejtett köztisztasági népszavazási kezdeményezéseit is, már a kezdeményezés napján mélyen elítéltem. Nem tartalma, hanem a javaslat reklám- és demokratikus intézményeket kiüresítő jellege miatt.

Ahogyan azt is előre jeleztem, az nem lehet, hogy egy ilyen nyolc év és három ilyen miniszterelnök után egy normális antikorrupciós törvény szülessen az Országgyűlésben.

A javaslat bukott, ahogy a szocialista-szabad demokrata kormány is. A trágyával teli istállót pedig mégiscsak a jó gazda kell kitakarítsa.

A szerző politológus