Karácsony és az ő híres lengetése
A baloldal viszonyát a meleg témakörrel – ezt a kifejezést de utálom, de ugye az ember nem akarja, hogy az írását ne lehessen posztolgatni a közösségi médiában –, érdemes az elejétől nézni, mert minden jön valahonnan és folytatása valaminek. Ezt csak azok nem értik, akik az élet természetes menetét, a létezést akarják megerőszakolni, vagy érdekből hazudnak, mint a tótok ezzel az uhorszko-magyarszko ostobasággal.
1933-ban Sztálin felvette a büntető-törvénykönyvbe a 121-es cikkelyt, amelynek értelmében a férfi homoszexualitást öt évig terjedő börtönnel és kényszermunkával büntették. Ez a törvény a Szovjetunió teljes területére vonatkozott, és egészen 1993-ig maradt hatályban. Nálunk Magyarországon ezt a jelenséget mind a Kun Béla-féle, mind a Rákosi-féle terror idején egyfajta kapitalista káros csökevénynek tekintették, ami osztályharcos alapon üldözendő.
Szóval Dobrev Kláráék meleg jogokért való kiállása már csak azért is álszent, mert egyrészt hazánkban a melegek joga nem kérdés, soha senki nem firtatja a bíróságon, a földhivatalban, négyévente a szavazáskor vagy a havi buszbérlet vásárlásakor, másrészt ők onnan, abból a világból jönnek, ahol ezt megszüntetendő jelenségként kezelték.
Na, de kanyarodjunk arra a témakörre, amit a címben ígértünk! Karácsony Gergely főprájdmesterre és az ő híres lengetésére.
„Kanadától Svédországig Karácsony Gergely mozdulatáról beszélnek” hozza szalagcímében a Mandiner, majd hozzáteszi: „már meg is bukott a főpolgármester fedősztorija”. Igen, mert amikor a botrány kirobban, akkor valami olyasmit hadovált, hogy a Karmeliták felé mutatott, azért emelte fel a karját, ami persze nem arra van. Mindegy. Engem ez nem érdekel. Ez az egész nem érdekel. És itt lukadunk ki arra, amiről igazán beszélni akarok.
Nem az a botrány, hogy Karácsony úgy tett, hanem hogy ennek más a megítélése. És az, hogy most kuss van. Elon Musk vélt náci karlendítése világszerte címlapra került, a liberális sajtó és a közösségi média egy emberként ítélte el a gesztust, mert Trump embere. De nem csak ő, mind nálunk, mind külföldön botrányok, mentegetődzések és tönkrement karrierek kísérték annak az útját, hogy ha valaki valamikor a kezét ilyen szerencsétlen módon lökte a levegőbe. Mert az esetek 99 százalékában nyilvánvalóan nem annak szánták, de ez amúgy is csak egy mozdulat. Persze, ezt „mi” is átvettük, naná, nemigen tehettünk mást, hisz ez egy fegyver. Ha az ellenség a harcban ágyút szerez, a másik fél is kénytelen ágyút venni.
De ez az ő saruk! Ez az ő bűnük! Ezt ők kezdték és ültették el a gyakorlatba, amin majd az utókor kínosan röhögni fog.
Vádolom a mocskos baloldali és „liberális” sajtót, hogy idáig jutottunk, hogy ha közszereplő vagy, a buszon nem kapaszkodhatsz bizonyos szögben, mert véged.
