Sok mindenről szeretnék szólni, mielőtt témámra térnék. Az abszurd gyűlölettörvény-módosítás hatályba lép, ha ugyan az Alkotmánybíróság felül nem bírálja (ami valószínű), a balliberálisok is sikoltoznak rémületükben, mert az a tömény gyűlölet, mely orgánumaikból árad, így perelhető lenne, bár az is igaz, hogy a törvény olyan furmányosan van megfogalmazva, hogy a „többséget”, úgy is mint magyart és keresztényt, heteroszexuálist és nemzeti konzervatív világnézetűt, továbbra is lehet büntetlenül gyalázni, viszont fasisztázni, nácizni, antiszemitázni ezentúl tilos, mert ez bizony kisebbségre vonatkozik, ha csak az ellenkezőjét nem bizonyítják. A jogi és nyelvészeti csűrcsavarban járatos balliberális nyaloncok persze majd megtalálják a módját, hogyan lehet gyűlölködni hatékonyan, én mindenképpen leszögezem, nem gyűlölöm őket, csupán megvetem, kormányukkal együtt, melynek sikerült Magyarországot még mélyebbre taszítani, mint egy évvel ezelőtt. A hivatásos gyűlölködők kara mindig nemzeti ünnepeink idején lendül támadásba, augusztus 20-án Szent István, október 23-án a pesti srácok, március 15-én maga a forradalom kerül szégyenpadra, a kommunista reformerek ugyanis sehogy sem találják önazonosságukat, ha a nemzetről van szó. Gerő András történész az egyik televízióban azt találta mondani, 1956 azért osztja meg a népet, mert akkor polgárháború volt, vagyis mindkét oldalon harcoltak. Ha nem „történész” mondja, kinevetem, mert az a fránya igazság, hogy minden forradalom egyúttal polgárháború is, hiszen a fennálló zsarnoki rendszert mindig támogatják a kegyeltek, kegyencek, a klientúra, ezt a Habsburg Intézet vezetője is tudhatná. És ezért nem lehet Wittner Mária nézőpontját egyeztetni – mondjuk – Horn Gyuláéval vagy Havas Szófiáéval, és akkor még nem is említettük azt a körülményt, hogy a szovjet megszállók elleni szabadságharc folytán aki a forradalmárokkal szemben „küzdött”, az bizony hazaáruló volt.

Térjünk át azonban fontosabb és szebb témára! A Keresztény Európa Párt országos, sőt Kárpát-medencei faültetési mozgalmat indít Holdampf Lajos süttői vállalkozó, a párt ügyvezető alelnöke kezdeményezésére, hogy így csatlakozzék az ENSZ „egymilliárd fát a Földnek” akciójához. A valamennyi magyar települést érintő faültetési staféta Süttő községből indul, a Templom térről, 2007. november 11-én 15 órai kezdettel. Az ezer fából álló „stafétát” itt adjuk át Alcsútdoboz, Ménfőcsanak, Dunamocs, Beregszász, Vista, Zombor és Szent Margitbánya önkormányzatának. A hét évre tervezett jó cselekedet a jövő érdekében gyermekeinket és unokáinkat szolgálja, lényege, hogy minden magyar település a lakosainak számával egyező őshonos fát ültessen a fenyegető klímaváltozás elkerülése érdekében.

A fák nem gyűlölködnek, sőt még röghöz kötöttebbek, mint mi, emberek: ők nem tudnak menekülni, emigrálni, nem tudnak védekezni a gyújtogatók és fatolvajok ellen sem. A régi vallások különös figyelmet szenteltek a fáknak, a nagy fákat szinte szentként tisztelték, mint az ember leghűségesebb, leghasznosabb, bölcs és néma barátait. Aki fát ültet a jövőnek, az reménykedik és hisz a jövőben, a faültetés ideológiától független, bár nem „piackonform”, vagyis a liberálisok alighanem inkább füvet ültetnének a drogliberalizáció nevében. Most, hogy az egyszázalékos SZDSZ a megszűnés határán van (ne örüljünk túl korán!), a Fideszt is szólongatják a szakállas szirének hangjai, Horn Gábortól Tamás Gáspár Miklósig. A politikai korrektség és a gyűlöletbeszéd tilalma folytán elhallgatom véleményem az említett urakról, és nem szeretném Görcsöny vezért sem minősíteni, aki egy interjúban azt mondta: „Soha nem fogom feladni. Miért tenném, amikor jó felé megyünk? Az ellenzék vadulása a legjobb bizonyíték.” Nos, a parlamenti ellenzék egyáltalán nem vadul, sőt igencsak csendes, jól elvan a népszavazással. A „szélsőségek” sem vadulnak már, mert hideg kezd lenni, és lassan tudomásul veszi mindenki, hogy Gy. F. jó felé megy (az Apró-villába, Spanyolhon után) és nem adja fel. Az is megnyugtató Népszabadság-hír, hogy „minden rendőrnek és határőrnek lesz munkája”. Lesz munkája a kistérségi megbízottaknak is, a balliberális nyaloncok hadának, a metróásóknak és az afganisztáni magyar zsoldosoknak is. Mi meg elvagyunk itt, a mélymagyar faültetésünkkel. De egyszer majd megindul az erdő…