Nekem nagyon tetszik a hír, hogy álrabot fedeztek fel, aki a valódi rabot jó pénzért helyettesítette a börtönben. Mutatták a tévében az álrab lakosztályát is – mondhatni, kellemes fészek volt, teljes ellátással, sportolási lehetőségekkel. Az álrabság vonzó szakma lehet, jobb, mint az álrendőr, bár álminiszternek, pláne álminiszterelnöknek lenni azért jobb. Magas fizetés, felelősség semmi. Mint álnyugdíjas és álpublicista, csak irigykedem. Nemrég volt a hontalan állatok világnapja, ennek kapcsán tudhattuk meg, hogy hazánkban egymillió kóbor kutya van. Az álminiszterelnök hírhedt kijelentése alapján én többre gondoltam.

Sejtelmem sincs, hogyan számolták meg őket, a kóbor kutyákhoz képest meglehetősen diszkriminatív módon szó sem esett a kóbor macskákról, nem is beszélve a kóbor (ügynökmúlttal rendelkező) patkányokról. A művelt világot megrázta a hír, hogy a Nobel-díjas Günter Grass bevallotta náci múltját, nevezetesen, hogy tizenhét esztendősen a Waffen SS alakulatában szolgált, és e nagy lelki tehertől éppen most támadt kedve megszabadulni. Most fontolgatják, hogy különböző magas kitüntetéseitől, díjaitól megfosztják, a Nobel-díjat talán nem tudják visszavenni, bár az csak balliberális íróknak járt eddig. Még szerencse, hogy a mi Imre Kertészünkről sosem derülhetne ki hasonló szörnyűség! Persze egyszer majd elül ez a vihar is, talán még a német szociáldemokrácia nagy alakját, Günter Grasst is rehabilitálják, bár „fasiszták” esetében ez nem szokás. Más lenne a helyzet, ha Grass keletnémet kommunista pribék, esetleg vörös terrorista lett volna – most ott ülne az Európai Parlamentben, esetleg a demokráciáról és az emberi jogokról tartana előadásokat Amerikában és Izraelben. Günter Grass tehát álíró volt, de lelepleződött, akárcsak Mel Gibson álszínész és álrendező, akiről végre bebizonyosodott, hogy tőrőlmetszett antiszemita, ahogyan ezt már Jézus-filmje kapcsán is sejteni lehetett. Gyorsan hajtott, részegen, ráadásul a zsidókat szidta – aligha fogják rehabilitálni, különösen, hogy az apja is hírhedt holokauszttagadó. Megnéztem a Siklósi Beatrix-Matúz Gábor szerzőpáros által készített kiváló Trianon-filmet, a nyilatkozók közül megjegyeztem Bőhm András SZDSZ-es politikust, aki szerint egy Trianon-emléknap „megosztó szájízt” hagyna maga után, úgyis túl sok az emléknap. Azóta is töröm a fejemet, milyen lehet a megosztó szájíz, talán olyan kínai édes-savanyú. Amúgy akiket a trianoni békediktátum megoszt (szájíz szerint akár), azok minden bizonnyal magyarok és nem magyarok. Minden további megosztás értelmezhetetlen. Ha már a múltba mélyedünk, olvasom a londoni Timesban, hogy az I. világháborúban gyávaság és dezertálás miatt kivégzett 306 brit katonának kegyelmet ad a kormány, vagyis rehabilitálják őket. Csaknem száz év elteltével ez tényleg gyönyörű gesztus, az évekig lövészárkokban rohadó hősök végre megnyugodhatnak, nem is szólva gyéren még fellelhető hozzátartozóikról. Ha ez így megy, rehabilitálják III. Richárdot, a tatár hordákat, talán még egy Julius Caesar nevű tömeggyilkost is. Csak az a fontos, hogy nem voltak a Waffen SS tagjai. Mindeközben a csillagászok – nem fasiszta múltja miatt – támadják a Plútó nevű bolygót, mert nála három nagyobb bolygó is van a Naprendszerben, így hát a nyolc bolygó plusz a „plutinók” kerülnének az iskolakönyvekbe. Ezek az eddigi álbolygók rehabilitálásra szorulnak, nyilvánvaló. Ezeket a hontalan bolygókat rendesen el is kell majd nevezni, szavazni kell erről is az interneten, Chuck Norris, Hofi Géza vagy Horn Gyula nevét viseljék-e. Egy másik Horn, a Gábor nevű azt nyilatkozta, akinek nem tetszik az élhető főváros, el is költözhet. „Budapest a mi városunk: szerethető, lakható, élhető és kedves város; akinek ez nem tetszik, el is lehet menni innen” – mondá, összhangban az álminiszterelnök felszólításával az egész országra vonatkozóan. Mármost felmerül a kérdés, ha nem túl kirekesztő: mi lenne, ha a többség mégis maradhatna, és azok távoznának, akik szerint Budapest szerethető, lakható, élhető? Demszky már elköltözött. És sokkal meszszebb is vannak szerethető, lakható, élhető fővárosok. Bejrút most ilyen. Egyszer mindenkit rehabilitálnak, csak türelem. Demszkynek, Hornnak nincs fasiszta múltja – száz év múlva utcát is nevezhetnek el róluk. Nem Magyarországon.