Ha jól emlékszem, 1970-ben egy vonaljegy ára egy forint volt. Akkor pályakezdő gimnáziumi tanárként (osztályfőnöki pótlékkal) a keresetem 1500 forint volt. Most, hogy január 1-jétől egy vonaljegy ára 230 forint lesz, az átlagbérnek legalább 345 000 forintra kellene rúgnia. Nettóban és adómentesen. Ez valószínűleg így is lenne, ha Horn, Medgyessy és Gyurcsány helyett a józan ész uralkodott volna. De ne legyünk igazságtalanok: Antall és Boross helyett is. Az a privatizációs őrület, az a NATO- és EU-mánia (és -fória), mely kifosztotta az országot, közös bűn.

A vak hit a Nyugat támogatásában és jóindulatában, a teljesen kretén alapszerződések, a Kádár-kori adósságok szolgai átvállalása, a trianoni és párizsi szerződések felülvizsgálatának hazaárulással felérő tilalma akkor, amikor felbomlott a Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia, és a német újraegyesítés megtörtént – az bizony történelmi bűn volt, akárcsak az olajmaffiák garázdálkodásának elnézése és a bankok körüli iszonyatos lopások eltussolása. Minden felnőtt pénzkeresőtől (dolgozót vagy polgárt nem merek említeni) havonta legalább háromszázezer forintot loptak el 1990 óta. Ezt talán még az MSZP-SZDSZ nyugdíjas szavazói is képesek felfogni. Ennek a gyászos évnek a végén kasszát csinálni értelmetlen dolog, mert üres a kaszsza, és nem a Magyar Demokrata írói és olvasói loptuk el a tartalmát, ezt nyugodtan leszögezhetjük. Egyszer talán a tolvajok is rács mögé kerülnek, ez azonban minket most nem vigasztal, ahogyan az sem, hogy Baxterünk barátja és példaképe, Blair angol miniszterelnök rezidenciáján, a Downing Street 10 alatt kénytelen volt „fogadni” a Scotland Yard-nyomozót (először a brit történelemben), hogy válaszoljon a kínos kérdésekre, miként és miért adott főnemesi rangot olyan pénzembereknek, akik pártját nagy pénzekkel támogatták. Ha a mi Baxterünk igazán jó tanítvány lenne, máris hercegi címet adományozna Szilvásynak, és milyen gyönyörű lenne, ha gróf Szekeres, gróf Kiss, Göncz grófné és Lamperth grófné vonulna a vörös szőnyegen, nem is szólva báró Kókáról és báró Molnárról, mert gondolom, az al-pártnak kisebb főnemesi címek járnának. Most karácsony előtt azonban fennköltebb és vidámabb gondolatokra szomjazunk mindannyian, persze politikailag korrekt módon, ahogyan a Biblia új fordítása is elkészült, kifejezetten balliberális olvasók számára. Ebben a Miatyánk úgy kezdődik, hogy „Mi Anyánk és Atyánk, ki vagy a mennyekben”, nehogy a hölgyeket megsértsék, továbbá Jézus nem kenyeret szaporít, hanem hamburgert, valamint a tékozló fiú diszkókban veri el atyai örökségét és egy McDonald’sban kénytelen vécépucolásból megélni (ez utóbbit ajánlanám Baxter hercegeinek, grófjainak, báróinak is). Lehet, hogy ez lesz az utolsó keresztény karácsonyunk, mert Nyugat-Európában és Amerikában egyre veszélyesebb karácsonytájt kivilágítani az utcát és karácsonyfát állítani, a legtöbb helyen még a magáncégek is eltekintenek ettől, nehogy a más vallásúak rosszallását vonják magukra. Az amerikai Seattle-ben egy rabbi nehezményezte, miért nincs a repülőtéren menóra is a karácsonyfa mellett, de hiába ajánlotta a maga menóráját fel ingyen, a másfél méteres menóra helyett a hatméteres karácsonyfa mellett döntött a vezetőség. Mondhatni, szörnyű. A globalizmus azonban feltartóztathatatlan: egy francia nyelvész megalkotta az új világnyelvet, a Globisht, mely mindössze ezerötszáz szóból áll, és angol alapokon nyugszik. Jómagam vagy ötven évvel ezelőtt találkoztam már Ogden professzor találmányával, a Basic English-sel (alapvető angol), az mindössze nyolcszázötven szóval terjesztette a világnyelvet, és igazán hálás vagyok neki, mert ebből az alapkönyvből kezdtem általános iskolában angolul tanulni. A Globish nagy jövő elé néz, Baxter és társai máris beszélik, kísértetiesen hasonlít arra az ezerötszáz szóra, amivel oroszul a Rákosi-Kádár-korban el lehetett boldogulni, persze Kalasnyikov nélkül, mert amúgy a „Sztoj!” is elég volt. A szomorú 2006-os év végén hadd idézzem Gadó Jánost a Szombat című zsidó politikai és kulturális folyóirat novemberi számából, aki szerint a Kossuth téren ellenforradalom zajlott. („2006-ban ezek már ellenforradalmi célok és módszerek, még ha forradalmi hangulat és jelszavak közepette jelennek is meg.”) Hogy mik ezek az ellenforradalmi célok? Hát amiért 2007-ben ismét küzdünk, sztrájkolunk, utcára megyünk. Kegyelemteljes, békés, boldog karácsonyi ünnepet és boldogabb új évet!