Gyermekkoromban sokat álmodoztam arról, hogy nagy utazó leszek, valósággal faltam a magyar Afrika-kutatók könyveit, egy-két szuahéli szóra még most is emlékszem, sőt vettem egy szuahéli nyelvkönyvet is. Végül aztán sosem jutottam el Afrikába, most meg már nem is annyira vágyom rá, a tévécsatornákon szerencsére bőven találkozni oroszlánokkal, elefántokkal, orrszarvúkkal és udvarias négerekkel. A kenyai polgárháború kitörése kapcsán a magyar turisták sorsa is az érdeklődés középpontjába került. Egy adott pillanatban körülbelül félezer magyar óhajtott üdülni ezen az egzotikus helyen, költőpénzzel együtt két hét alatt biztosan otthagytak Kenyában úgy egymilliárd forintot. Nézegettem az interneten a kínálatot, nem olcsó mulatság, persze a külügyminisztérium már nem ajánlja az utazást, ennek ellenére sok elszánt magyar vállalja a veszélyt, végtére is itthon is bármikor bajuk eshet, legfeljebb nem eszik meg őket. Nem tudok eligazodni a kenyai elnökválasztás bonyodalmaiban, hogy csaltak, az biztos, de Kenyában sem számolják újra a szavazatokat, akárcsak nálunk, ott is biztosan működik egy Országos Választási Bizottság, feltehetőnek Kenyának is van alkotmánya, sőt alkotmányjogászai is, hogy aztán a kikuju törzsnek van-e igaza vagy az ellenzéki luo törzsnek, azt meg nem tudom állapítani, de szégyenletes módon nem is igazán érdekel, mert nem szándékozom Kenyába utazni, sok százezer honfitársammal együtt itthon vállaljuk a veszélyt, oroszlánok helyett pannon pumákat nézegetünk. Persze lappang bennem némi irigység, kik azok a szerencsések, akiknek erre is telik, és vajon hány balliberális kliens van köztük, hány politikus, vállalkozó és bankember, szóval milyen a magyar törzsi összetétel. Ahogyan engem hidegen hagy az egykori angol gyarmat belháborúja, úgy lehetnek tőlünk nyugatabbra velünk az átlagpolgárok: kit izgat, vajon a Gyurcsány-törzs vagy az Orbán-törzs van hatalmon, számukra egy lényeges információ van: ha netán idejönnek, lelövik-e őket vagy esetleg még el is fogyasztják.

Az átlagmagyart, velem együtt, hasonlóképpen nem érdekli az amerikai előválasztás sem, mert biztos lehet abban, hogy sikerül Bushman elnök méltó utódát megválasztani, az amerikai elnököket sem magas intelligenciahányadosuk és erkölcsi feddhetetlenségük miatt szokták támogatni a pénzügyi körök. Nem rendültünk meg a hírtől, hogy Tom Lantos sem indul betegsége miatt képviselőként, bár görcsbe rándul a gyomrunk, mi lesz velünk, szegény magyarokkal ilyen nagy és pártatlan jótevő nélkül. Nem hullatunk könnyeket azért sem, hogy Soros György lehúzta a redőnyt Magyarországon – logikus lépés volt ez, hiszen amit akart, azt már elérte, olyan nyitott társadalom lettünk, olyan szabad és demokratikus, hogy nem is érdemlünk a jelenlegi Lopkovitz-garnitúránál különbet. Szívből örülünk, hogy a Nemzeti Színház élére Alföldi Róbertet nevezte ki Hiller István, nyilván a Heti Hetes többi tagja is sorra kerül, akár a Kossuth-díjaknál, sőt egyenesen a Nemzeti Színházból fogják közvetíteni az RTL-kabarét.

Kenya teaültetvényeiből és a turizmusból él, szegény ország, bár sok milliárd dolláros segélyeket kapott. Igazi kleptokrácia, ahol a korrupció a legjövedelmezőbb üzletág, s ahol a népesség csaknem fele munkanélküli. A harmincötmilliós gyönyörű ország nem tudott kilábalni az angol gyarmati sorból, adósságszolgálata talán még szörnyűbb, mint a miénk. Vagyis kézenfekvő, hogy a mi tehetős magyarjaink kicsit fellendítsék az idegenforgalmat. Az APEH talán készít egy VIP-listát, kik és miből ruccantak ki Kenyába: tanulságos lista lenne. És kicsit szánalmas is – hiszen Kenyából aligha érkezik hozzánk csereforgalom. A csóró és kevésbé csóró magyarok lelegelik, amit az amerikai és brit, német, francia turisták hagytak.

A kardos Mortimer áldozatát, a roma Józsikát letartóztatták garázdaság és különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértés vádjával: társaival együtt viperával megvert és összerugdosott egy 23 éves férfit. Remélem, Tamás Gáspár Miklós és a többi balliberális jogvédő ismét tüntet majd a Moszkva téren, természetesen Józsika és a kikuju törzs mellett. Kenya nemcsak célpontunk, példaképünk is. Ha így megy, hamarosan utolérjük, és kenyaiak ezrei látogatnak hozzánk, az egzotikus Magyarországra. Olcsók leszünk, csak időnként törzsi háborúk törnek ki.