Egy francia lapban azt írták nemrég, hogy reformkommunisták nélkül nem lett volna 1956. Mi magyarok ehhez hozzátehetjük: 2006 sem lett volna reformkommunisták nélkül. A kommunisták egyszerűen nem élhetnek reformok nélkül, pedig jól tudják, reformjaik egyenes következménye a forradalom. A cikk szerint „a kis budapesti forradalom” igazi mártírja az egykori szibériai kolhozelnök, Nagy Imre volt. A kommunisták mindig kiváló érzékkel jártatták a szájukat, amikor hallgatni bölcsebb lett volna. Szegény Baxter is elfelejtette, hogy nem a saját vécéjén káromkodik, hanem frakcióülést tart.

Hegyi Gyula MSZP-s Európai Uniós képviselő is a lehető legrosszabbkor eresztett meg egy cikket az angol Guardianben 1956-ról és az ő szeretett kormányáról. Gyula most mosakszik, „felkelés” vagy „forradalom”, szerinte angolul mindegy, jön a „kontextus”, a sokat emlegetett szövegösszefüggés, tessenek elolvasni az egész cikket. Elolvastuk. Most hagyjuk az antiszemitázást, nácizást, a cikk lényege az, hogy Gyurcsánynak maradnia kell, és a szocialistáknak nem szabad feladnia a baloldali terepet, különben jönnek „a nacionalisták, vallási fundamentalisták és a szélsőjobboldaliak” – fejeződik be Hegyi elvtárs cikke.

Amúgy a „kommunistázás” már a magyar balliberálisok eddig sokszor idézett, kedvenc lapjaiban is megindult, a Washington Post, a New York Times, az Economist a kommunizmus nyílt magyarországi visszatéréséről ír, és hiába jelenti fel a fiatal baloldali képviselő Orbánt hűtlenség miatt (mivel strasbourgi beszédével elárulta nemzetét!), a magyar nép és a nagyvilág most nem csapható be oly könynyedén: amikor a kommunisták hűtlenségről beszélnek, minden vád rájuk hull vissza. A régi nóta már a korábban oly hiszékeny és elnéző Nyugaton is kezd hamisan csengeni, miként a megélhetési anti-antiszemiták különböző vádjai és akciói is. A mindig feljelentés-számba vehető Antiszemita közbeszéd Magyarországon 2004-2005 immár a negyedik magyar és angol nyelvű összefoglaló még nem került a kezembe, de Gerő András történész sajtótájékoztatójából kiderül, ugyanaz az „üzenet”, mint korábban, Gadó János, Monori Áron, Dési János, Mihancsik Zsófia és a többiek gondoskodnak arról, hogy ébren tartsák a számukra létfontosságú témát a régi vicc szerint: Magyarországon nincs antiszemitizmus, de igény van rá.

A mostani kommunistákkal talán az a legnagyobb baj, hogy nem is „igaziak”, vagyis se nem utópisták, se nem marxisták, se nem szociáldemokraták, se nem szocialisták, se nem „baloldaliak”. Nem lehet velük vitatkozni sem, mert nincsenek elveik, erkölcsi értékrendjük, csak „viszik a pénzt” és futnak, ha muszáj. Most még csak csomagolnak, mint már annyiszor, de még bíznak a jóságos rendőreikben. Elképesztő olvasmányokat kínálnak a balliberális napi- és hetilapok, a magyar rendőrséget égbe menesztő dicshimnuszokkal vannak tele, csupán egyetlen idézet a Magyar Narancsból: „Hálásak lehetünk a mi kis csőcselékünknek, hogy befejezték a rendőrség szakmai kiképzését”. A 168 órában Jánosi Katalin, Nagy Imre unokája vall a „borzalomról” és a félelemről, nem kímélve Sólyom László elnököt sem. Csak egy mondat: „A forradalom ünnepét a baloldal sohasem zavarta meg.” Ennél szemforgatóbb mondatot kitalálni sem lehetne. 1956 szellemét a baloldal 1956. október 23-a óta mindmáig a baloldal zavarja meg, ha lehet, fegyverrel, ha nem, minden egyéb eszközzel. Ugyanebben a lapban Kartal Zsuzsa intéz levelet Eörsi Istvánhoz. „Ha Budapest megmenekül az ostromtól, ha nem lesz emberhalál, csak a rendőröknek köszönhetjük.” A 168 órában közölt olvasói levelekből pedig fröcsög a gyűlölet mindennel szemben, ami „magyar”, és mély hálát rebegnek Gergényi generalisszimusznak. A Népszabadság könynyek között számol be a rendőrség anyagi veszteségeiről. 300 pajzsot kért kölcsön a BRFK az osztrák rendőrségtől, eddig 1700 könnygázgránátot lőttek ki (darabja 4800 forint), de már rendeltek 2000 újat. Csak a Szabadság téren lerobbant vízágyú pótlása 120 millióba kerül majd. Sűrű könnyek tolulnak szemembe a szánalomtól, remélem, korszerűbb vegyi fegyverekre is futja majd, a sokkal előbbre tartó izraeli rendvédelem minden bizonnyal segíteni fog. Az éleslőszer használata mindenképpen eredményesebb és hatékonyabb, utólagos panasztétel mindenesetre sokkal ritkább. Reformkommunisták! Éljen november 7-e, ha már november 4-ét nem meritek vállalni.