Mindig örülök az olvasók leveleinek, még a névteleneknek is. A napokban kaptam egy borítékot a Demokrata szerkesztőségébe címezve, feladóként mindössze annyi: Kóródy, Csepel, a címzett megjelölése Sz. Sz. P. et., a fiatalabbak okulására ez az „elvtárs” rövidítése volt egykoron. A borítékban egy levelezőlap Mohácsról, egy dunai részlet a selyemfonodával, címzése: „Sz. Sz. P. vén marha”, a szöveg pedig: „Dugulj már el, te szenilis vén marha. Néhány éve még az elvtársak seggét nyaltad (akkor még írni is tudtál). Orvos mikor látott? (elmeorvos) Szánalmas, rút senki lettél!”

Nem derül ki, vajon pontosan mi váltotta ki az olvasó neheztelését, inkább általános pályaképem értékelésének tetszik, azzal a pozitív megjegyzéssel, hogy régebben még írni is tudtam. A szövegelemzés arra engedne következtetni, hogy a szerző baloldali, de az elvtársakra utaló megjegyzés mégis jobboldali mellékzöngéjű. Kissé tág fogalom a „néhány éve”, ráadásul ellentmondásban van az aktus a kitüntető elismeréssel, de a felszólítás világos: duguljak el. A szenilitás és a vénség szinte észrevétlenül tör rá az emberre, így a kedves levélíróra is. 1990 előtt „fiatal írónak” számítottam kor- és pályatársaimmal együtt, majd egészen hirtelen, átmenet nélkül kezdtem öregnek látszani, most meg már szenilis, vén marha lettem, ezek szerint itt az ideje, hogy nekilássak emlékirataimnak, mielőtt teljesen elfelejtem, mi is történt velem és körülöttem, a címe akár Cölöpök is lehetne, csak az a zseniális cím már foglalt.

Másodéves egyetemista koromban a bölcsészkar kapujában összeütköztem egy idős, általam nem ismert professzorral, s bár elnézést kértem, a professzor neveletlen fráternek nevezett, mire én eléggé el nem ítélhető módon odaböktem: vén hülye! Ebből aztán lett egy kis baj, behívattak a dékánhoz, még az eltávolításom is szóba került. A professzor már régen nincs az élők sorában, én pedig a sors fintoraként szintén elértem a vén marhaság szomorú időszakába, és nyilván egyre többet fogom hallani ezt a kissé kirekesztő címet, pedig éppen hogy megszoktam az ideológiai töltetű kategorizálást (fasiszta, náci, neonáci, antiszemita, irredenta, soviniszta, nacionalista, homofób, stb.). A vén marhaságnak persze vannak kedvezőbb következményei is, eljön az idő, amikor a vén marha tiszteletbeli elnöke lesz sokféle szervezetnek, intézményeket, díjakat neveznek el róla, örökös tag lesz, díszvendég és fővédnök, és minden reggel beül valamelyik televízióstúdióba, hogy emlékezzék és ossza az élemedett kor bölcsességét. Az is igaz, ebben a megtiszteltetésben csak a balliberális oldal vén marhái részesülnek, akik nem szűntek meg nyalni az elvtársak seggét akkor sem, amikor ez már nem volt kötelező, hanem szabadon választott. Mire az én vén marhaságom teljesen beérik, vagy is annyira eldugulok, hogy nemcsak József Attila és Babits barátságáról beszélek, hanem elérzékenyülten felidézem, amikor Petőfi Sanyival együtt csaptuk a szelet egy színésznőnek, s amikor Arany Janinak segítettem, mikor elakadt a Toldival – szóval addigra biztosan kimegy a divatból a vén marhaság ájult tisztelete, még egy nyamvadt nagykeresztet sem kapok, mint a nyolcvan éves Tom Lantos, a magyar nép őszinte, nagy barátja. Mire én nyolcvanéves leszek, amilyen pechem van, megint (vörös) csillagokat osztanak kereszt helyett, a kitüntetéseken Marx, Engels, Lenin, Sztálin nemes arcéle helyett Horn, Kuncze, Medgyessy, Gyurcsány és Kóka profilja látható majd, és persze megint népköztársaság leszünk, a folyamatosságot a haladó értelmiség biztosítja, élén Konrád Györggyel, Esterházyval és Nádas Péterrel, Parti Nagy Lajossal és természetesen Imre Kertésszel. Visszatérve levelezőpartnerem magvas gondolataihoz, minden valószínűség szerint ő még fiatal marha, aki meg van győződve arról, hogy a szenilis, vén marhák foglalják el a legelőt és már a bőgésük sem a régi, de szomorú szívvel fel kell hívnom a figyelmet arra a rideg tényre, hogy a fiatal marhákból is vén marhák lesznek. Igaz, kormányunk minden tőle telhetőt elkövet a vén, nyugdíjas marhák megtizedelése érdekében, önfeláldozó hősiességgel, hiszen legmegbízhatóbb szavazóbázisát küldi másvilágra, de nyilvánvaló, hogy ennek a kormánynak a tagjai nem itt kívánnak vén marhákká öregedni, hanem egy olyan országban, ahol a marhákat szentként tisztelik.

Még egyszer köszönöm a témát, ezennel eldugulok. Egy szánalmas, rút senki.