Katasztrófát hozhat az izraeli agresszió
Olajáremelkedés és újabb migránsáradat várható az USA váratlan közel-keleti beavatkozása után. A helyzetet pedig tovább bonyolíthatja, hogy az orosz és a kínai érdekek is sérülnek a háború miatt.
Megdőlt a Trump-mítosz. Az egyébként is teljesen kiszámíthatatlan, egyik nap hajmeresztő világkereskedelmi vámokat bejelentő, másnap azokat felfüggesztő Donald Trump eddig azzal kérkedett, hogy az ő elnöksége idején az Egyesült Államok nem indított háborúkat. Ez kétségtelenül nagy teljesítmény, a tengeren túli gólemállam létrejötte óta egyebet sem tesz, csak hódító hadjáratokat indít a világ minden táján, nem utolsósorban Amerika őslakosai ellen – lám, a migráció halálos.
Most azonban minden fogadkozásra rácáfolva az USA visszatért a jól ismert világcsendőrködéshez, és hadüzenet nélkül megtámadta Iránt, ezzel csatlakozva a néhány nappal korábban megindított, szintén hadüzenet nélküli izraeli agresszióhoz.
És mivel Jemen is beszállt a háborúba Irán oldalán, a Közel-Keleten elszabadulni látszik a pokol. Persze jogos álláspont, hogy Izraelnek joga van a létezéshez és az önvédelemhez. Ez kétségbevonhatatlan, miként az is, hogy nem volna jó, ha Irán atombombához jutna. Ugyanakkor tény, hogy a perzsa állam folyamatosan együttműködik a nukleáris programját felügyelő Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel, a rémüldözés tehát kissé művinek tűnik… Mindezen túl bizony a palesztin államnak is joga van a létezéshez és az önvédelemhez – csak éppen ezt a jogot közel 80 éve nem engedi érvényesülni Izrael és szövetségese, az USA. A térség azóta tartó folyamatos konfliktusainak ez az eredője. ENSZ ide, józan ész oda, Izrael nemhogy nem hajlandó tudomást venni az 1948-ban meghozott kétállami határozatról, hanem folyamatosan terjeszkedik, ősi földjükről kiszorítva, gettósítva és a Hamasz 2023 októberi terrortámadása óta válogatás nélkül gyilkolva a palesztinokat.
Irán középhatalom a térségben, perzsa és síita államként számos konfliktusa van a szunnita arab államokkal, legfőbb riválisa a hasonló ambíciókkal rendelkező Szaúd-Arábia; mindkét ország igényt tart a Perzsa-, avagy Arab-öböl felügyeletének jogára. Mindemellett vannak közös érdekeik, lévén mindkét állam a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (Organization of the Petroleum Exporting Countries, (OPEC) tagja. Ezen az alapon volt képes néhány évvel ezelőtt Kína tárgyalóasztalhoz ültetni a szaúdiakat és az irániakat – ez korábban soha senkinek nem sikerült, ami azt illeti, éppenséggel Izraelnek és az Egyesült Államoknak nem is érdeke, hogy ez a két ország közeledjen egymáshoz… Kínának viszont igen, mert a keleti óriás gyenge pontja, hogy energiahordozóban szegény, így minden forrás hatványozottan fontos számára. A stabilitás pedig kiszámíthatóságot jelent a kőolajár vonatkozásában is.
Ennek most jó ideig biztosan vége. Az izraeli agresszió, a háborúba való amerikai, majd most jemeni beszállás, túl azon, hogy a térségen is túlterjeszkedő eszkalációval fenyeget, jelentősen felhajtva az energiahordozók árát. Ez katasztrofális hír Európának, és nekünk, magyaroknak is komoly fejtörést okoz, hiszen az Ukrajna területén a globális nyugat és Oroszország között zajló proxyháború miatt már így is meglódultak az árak.
Mivel ez Kínát is igen érzékenyen érinti, csak remélni tudjuk, hogy térségbeli érdekeit a diplomácia útján megmaradva kísérli meg érvényesíteni.
További veszedelem, hogy az Irán elleni izraeli-amerikai agresszió újabb migránsáradatot indít el. Más sem hiányzik még Európának, mint újabb, szívükben nyugat-ellenes bosszúvággyal érkező milliók özöne…
Akárhogy nézzük, igen tisztelt úgynevezett szövetségeseink, Trump amerikai elnök és Netanjahu izraeli miniszterelnök finoman szólva is hazardőr háborúja közvetett hatásaiban is rendkívüli veszélyeket jelent számunkra. Minek nekünk ellenség, ha ilyen „barátaink” vannak…?
