Hirdetés

A lángoló erdőkről és menekülő kengurukról szóló képek ellepték a közösségi oldalakat, és a jajveszékelő, háborgó meg lemondóan legyintő kommentek, amik Ausztráliával kapcsolatban hibáztatják azt, akit épp ideológiai hovatartozásuk diktál.

A „jaj, a felmelegedés” – ami, amúgy tény – óbégatáson túl itt-ott megjelentek írások az emberi tényezőről is, meg az országban épp hatalmon lévő balos és zöld erők felelősségéről. Hogy miért is felelősek? Olvastam egy cikket, megpróbálom idézni.

Azelőtt az őslakosok az erdőkben összeszedték a száraz éghető növényzet nagy részét. A zöldek megtiltották, mert a természetbe való beavatkozásnak tekintették. Ugyanilyen okból tiltották meg a téli csapadék tározókba való összegyűjtését, ami miatt most nincs oltóvíz. Azelőtt az erdők körül nagy területen minden növényt kiirtottak, hogy az esetleges erdőtüzek lokalizálható területen maradjanak. Ezt is a természetbe való beavatkozásra hivatkozva megtiltották a zöldek.

Hab a tortán, hogy háborognak a tengervízzel oltás miatt, mert a só károsítja a talajt.

„A természetbe való beavatkozás.” Már ebből is látszik, hogy ideológusok vannak hatalmon, akik íróasztal mögül, esetleg egy üveg-beton irodaház emeletéről okoskodnak a természetről, amire úgy tekintenek, mint akinek jogai vannak, aki „ártatlan”, és akit az ember „elnyom”. Ezt zömmel a balosok tartják. A jobboldali utópisták meg úgy tekintenek a természetre, mint jóságos természet anyánkra, akinek ölén heverészünk, fújjuk a pánsípot holmi erdőszélen, lágy szellő fújdogál, és a nyuszika meg a kismadarak ott ugrabugrálnak körülöttünk a harmónia legmagasabb fokán.

Nos, a természet rendje az egymás felfalása, a ráncos bőr, a téli hideg, a szökőár meg a villámcsapás. A pánsíp, a nyáj az erdőszélen, a népi fafaragás beavatkozás a természet rendjébe, ahogy az is, hogy ideológus idióták vannak hatalmon, akik nem a túlélést, hanem az elveket tolják előtérbe.

A nagybetűs természet soha nem tenne ilyet.