A belvárosi romkocsma sarokasztalánál három vendég kortyolgatta kivájt sütőtök edényből, bambusznád szívószálon a szűrt avokádólevet.

– Te végül kire szavaztál? – kérdezte egyikük, mutatóujjával a szomszédja mellére bökve.

Hirdetés

– Tudjátok, én keresztény vagyok, de olyan igazi, aki a szegényeket és az üldözötteket segíti, mert felkeresem őket, ha börtönben vannak, inni adok nekik, ha szomjasak, felruházom őket, ha lerongyolódnak… Szóval nem az az orbánista, fasisztoid, álkrisztianista, dehumanizáló egyszeri bigott vidéki. Ezért én Márki-Zayban látom a jövőt, ő fog engem képviselni mint egyetlen valódi krisztusi alak abban a sátánista parlamentben.

– De úgy hallom, MZP lemondott a mandátumról, be sem ül. Én bezzeg liberális létemre azért választottam az Egységbent, mert az igazán szabadelvű, szimpatikus, magas és sovány jelölt az ő listájukon szerepelt. Engem ő képvisel az elkövetkezendő négy évben a törvényhozásban, ezért voksoltam rá.

– Úgy tudom, Karácsony sem lesz képviselő, már vissza is lépett. Ezek szerint csak én döntöttem igazán hasznosan. Européer baloldaliként természetesen Dobrev miatt húztam az ikszet az ellenzékre.

– Azt tudod, hogy Dobrev inkább az EP-ben marad?

A pincér lépett az asztalukhoz, udvarias mosolya mögött mintha némi kajánság érződött volna.

– Elnézést, de akaratlanul fültanúja voltam a beszélgetésüknek. Hallom, mindannyian teljesen feleslegesen mentek el választani.

– Ilyen ez a magyar demokrácia. A hozzánk hasonló elkötelezett demokraták nehezített pályán indulnak.

– Nem olyan bonyolult – vigasztalta a pincér. – Én Orbán miatt szavaztam a Fideszre, be is ül a parlamentbe, sőt ő lesz a miniszterelnök. Bízom benne, hogy nem keveredünk bele az ukrán háborúba, megmaradnak az adókedvezmények és a családtámogatások, anyám megkapja a tizenharmadik havi nyugdíjat, és továbbra is az anyám az anyám, az apám meg az apám lehet. Legközelebb szavazzanak olyanra, aki képviseli is magukat.

Korábban írtuk