Akinél csak a láthatatlan a veszélyesebb, mert ki lehet állni a fegyverek elé és azt mondani: íme az ember, ide lőjetek. De nem lehet egy ismeretlen, névtelen félelemmel harcolni. Ez az, amit ma a cigánysággal tesznek. Láthatatlan ellenségnek állítják be azt a népet, amelynek tagjai együtt éltek és haltak évszázadokon át a magyar néppel, amely okkal és akarattal adott nekik hazát. A befogadásnak nincs, de az azt követő közös sorsnak történelmi nyomai maradtak a nemzet testén, és nem olyan daganat formájában, mint amilyet a rendszerváltást megelőző évtizedek okoztak. Csodálatos közös életünk minden nyomát próbálják eltüntetni és újra kijátszani minket egymás ellen. Nyomai, jelei, bizonyítékai ott masíroznak az utcán. Honnan jönnek ők, és miből gondolják, hogy ehhez joguk van?

Azt gondolják, egy fekete mellényes társaságra gondolok? Tévednek. Ők csak az egyik lap a pakliban, de a többieket se felejtsük el: ahogy az már csak lenni szokott, az egyik akcióra azonnal megérkezik az ellentétes irányú, de hasonló intenzitású válasz: a reakció.

A minap hallottam az Országos Cigány Önkormányzat elnökének, Kolompár Orbánnak a megnyilatkozását, miszerint már nem tudja sokáig visszatartani a cigányságot attól, hogy a megjelent fenyegetésre ne válaszoljanak. El fog érkezni az idő, amikor majd a két tábor össze fog csapni, mondja az elnök. Véletlenül ebben egyetértek vele, mert rövidesen elérkezik az idő, amikor a helyzet kiagyalói és létrehozói számára eljön a pillanat, hogy kifolyassák az első csepp vért az utcán.

Újra látjuk majd, ahogy a végletekig hergelt csoportok egymásnak esnek az utcán. Rendőrök, romák, gárdisták, anarchisták – ez már igazából mindegy a tervezőknek, mert itt most csak az ellentét számít és a vér. Minden egyes tettük arra irányul, hogy félelmet keltsenek, összezavarjanak, kihasználjanak minden lehetőséget, hogy közben észrevétlenül mérgezzék vele egészséges, toleráns véleményünket saját magunkról. Akkor jön el az ő országuk, ahol ismét lehet majd boszorkányperek (hogy már koncepciós pereket ne is említsek) sokaságával a falak közé kényszeríteni az embert.

Áldatlan munkájuk végeztével büszkén állítják majd, hogy megszüntették az ellentéteket, nincs többé antiszemitizmus, raszszizmus, idegenellenesség, nemi és generációs ellentét. Csillognak a saját maguk által keltett – de természetesen meg nem oldott – konfliktusok lángjainak fényében. Kivárják a megfelelő percet, és gigantikus erővel lépnek majd fel, minden téren támadást indítva, az igazságra és a tisztességre hivatkozva. Új nemzetmentőkké lépnek elő, akik az emberi és polgári jogokat mindenekfelett védik.

Ahol pedig reformálni és rendet tenni megérkeznek, ott fű többé nem nő. Szétvernek majd közösségeket, telepfelszámolás néven, összeugrasztanak tanárt és diákot, orvost és beteget, kisebbségit és többségit.

Megoldanak, feloldanak, elrendeznek, s közben mosolyogva, egy óvatos mozdulattal visszarejtik a kabátujjukba a kártyáikat. Mert csak lapok ezek a hamiskártyások kezében, amit a számukra veszélyes helyzetekben előránthatnak, és olyan közel tolják az arcunkhoz, hogy mást ne is lássunk. Közben a kártyalap mögött rendezhetik soraikat és előrukkolhatnak a következő „reform elképzeléssel.”

Én cigány vagyok, és kikérem magamnak, hogy bárki egy kártyára fesse az arcom. Főleg akkor, amikor ezt a lapot időnként (és csak akkor) veszi elő, ha valakivel riogatni kell saját önös politikai céljai érdekében. Nemcsak a magam nevében háborodok fel, hanem azon testvéreim nevében is, akik mindent elkövetnek azért, hogy ennek a társadalomnak elismert, elfogadott és hasznos tagjai legyenek. Milyen lelke van azoknak, akik azt használják ki, hogy nem ismerik jól és teljes körűen a cigányság kultúráját?

Sokan nem értenek bennünket és ezért távolságtartóan viszonyulnak hozzánk, cigányokhoz, de nem gyűlölnek. Én tudom és tapasztalom, hogy a magyar befogadó és elfogadó nép. Érzem mindennap, és tudom, mert én is magyar vagyok. Hasznos tagja kívánok lenni nemzetemnek, hasznára válni és dolgozni mindannyiunkért.

De mit tehetnek a hozzám hasonlók, ha jellemtelen alakok tudatosan előrángatnak minket a megkérdezésünk és akaratunk ellenére, hogy azután egy általuk alakított közhangulatban mindenki bűnösét alakítsák ki belőlünk? Ezt kikérem magamnak! Konfliktusaink vannak, mint mindenkinek, hibáink is, nem tagadom; csakúgy, mint egy házasságban. De a tudatosan alakított és bizonyos médiumok által csak erősített feszültség nem hozza meg a békét, ám biztosan elhozza a dühöt, a bosszút és a végletes elkeseredést.

Aki pedig ezt teszi, el lehet készülve arra, hogy nem tudja majd a kezében tartani az eseményeket. Cigány vagyok, magyar, keresztény és demokrata. A hazámat pedig úgy hívják: Magyarország.