Kipukkanhat a Tisza-lufi
„A pártunk elnöksége úgy határozott, hogy a Tisza sem a mostani, sem az esetleges további időközi választásokon nem indít jelöltet” – kürtölte világgá Magyar Péter még november elején. Így nem is lesz jelöltjük a január 12-én esedékes dombóvári központú választókerületi szavazáson, amelyet Potápi Árpád János fideszes képviselő halála miatt kell megtartani.
A Tisza hozzáállása igencsak furcsa a demokráciához, hiszen azt is kérték, hogy a támogatóik el se menjenek szavazni, tehát bojkottálják a választást. Az ellenzéki „demokrata” holdudvar eközben már el is készült Magyar Péter piedesztálra emelésével. A Mediánnál októberben még csupán héttel, november végén már 11 százalékkal vezetett a biztos pártválasztók körében a Tisza a Fidesz előtt. Persze, a többi ellenzéki „kutatócég” sem rest, tudják jól a dörgést; ők is igazodtak a brüsszeli elvárásokhoz. A globalista európai elit az Európai Néppárt (EPP) koordinálásával Magyart már ki is nevezte Magyarország új miniszterelnökévé. A Tisza és Magyar Péter tehát az ő emberük, azoké, akik le akarják törni függetlenségünket, akik támogatják a féktelen illegális migrációt, az Ukrajnának szánt fegyverszállításokat, európai katonák küldését az ukrán frontra és az LMBTQ-jogok kiszélesítését. A Tisza lelkesen közreműködik az EPP–szociáldemokraták–liberálisok európai szövetségében.
A nyomást egyre jobban fokozzák, ennek része az is, hogy a balos kutatócégek az objektív politikai folyamatokkal, történésekkel szemben „mérik” a Tisza Pártot a legerősebb politikai erőnek. Az sem zavarja őket, hogy a magyar politikában semmi olyasmi nem történt az ősszel, ami a kormányoldal zuhanását és a Tisza ilyen mértékű megerősödését eredményezhette volna. A cél kettős: elbizonytalanítani a kormányoldal szimpatizánsait és a még megmaradt baloldali pártok szavazóit beterelni a Tisza mögé.
De nézzük csak a már említett objektív politikai tényeket: a valóságban nem Magyar Péter irányítja a politikai napirendet, hiszen szeptember óta magyarázkodik, védekezik. Októberben kiderült, hogy Magyar Péter valamilyen furcsa véletlennek köszönhetően épp akkor volt a Diákhitel Központ vezérigazgatója, majd a Volánbusz igazgatósági tagja, amikor az öccse hol egy külsős cégen keresztül, hol közvetlenül szerződve ezeknek az állami cégeknek látott el sajtós feladatokat.
Miután Magyar augusztusban körbeturnézott néhány kórházat és vasúti megállóhelyet, kifogyott az ötletekből. A novemberi, gyermekotthonban tett próbálkozásai már nem jöttek be, köszönhetően annak is, hogy az állam képviselői megálljt parancsoltak a gyermekek pártpolitikai felhasználásának. Azt, hogy ezek az utazásai valójában rögtönzések, az is bizonyítja, hogy a vidéki városokban a Tisza Párt nem foglalt le a rendezvényeire előre színhelyeket. Inkább a polgármestereket támadta azzal, hogy nem biztosítanak számukra sportcsarnokot vagy előadótermet. De ez nem az önkormányzatok feladata.
A novemberi eseményeket meghatározó hangfelvételbotrányból pedig egyértelműen kiderült, hogy milyen is a pártelnök valódi énje. Lenézi, büdösnek nevezi a saját szavazóit, az uniós párttársait „agyhalottnak”, bocsánat, hülyének tartja, az újságírókat pedig legszívesebben a Dunába lökné. Kiderült az is, hogy a tiszások nem bíznak egymásban, mindenki mindenkit lehallgat, aztán nyilvánosságra hozza a felvételt. Micsoda perspektíva, biztató távlat mindez egy leendő, a tiszás képviselői pályázatra jelentkező jelölt számára!
Álljunk meg itt is egy pillanatra: alakultak már úgynevezett Tisza-szigetek, de az is nagy kérdés, az ott már aktív tagok miképp fogadják, hogy nem közülük fognak képviselő-jelölteket választani 2026-ban, hanem a pártelit a fejük fölött, Budapesten dönt majd az indulókról. Az újabb feszültséget már kódolták is a rendszerbe.
A balos médiapropaganda sugalmazásával szemben viszont a Fidesz–KDNP szavazóbázisa nem bizonytalanodott el az elmúlt hónapokban sem. Donald Trump, Orbán Viktor legfőbb politikai szövetségese nyerte az amerikai elnökválasztást, ami lelki értelemben is megerősítette a Fidesz szavazóit. Bebizonyosodott, hogy Amerikában is ugyanúgy gondolkodik a többség, ahogy a hazai kormánypárti szavazók: békét szeretnének és nemet mondanak a genderre, illetve az illegális migrációra.
A jobboldali emberek azt is látják, hogy a magyar kormányfőnek egyre nő a tekintélye a világpolitikában, amit a közvélemény a nyáron levezényelt békemissziójával és a novemberi budapesti diplomáciai csúccsal is igazolva látott. Emellett folyik a Nemzeti Konzultáció a 21 pontos gazdasági akciótervről, a gazdasági semlegességről. A jóléti lépések nem virtuálisak: jövőre radikálisan emelkedik a minimálbér és a garantált bérminimum, elindul a fiatalok pályakezdését segítő munkáshitel, illetve a kormányzat tovább segít a lakhatás támogatásában. Emellett 2025-től több mint háromszáz új közúti, vasúti, egészségügyi, felsőoktatási beruházás indul Magyarországon, összesen 8100 milliárd forint értékben. Startol a szegedi BYD-autógyár, a BMW debreceni termelése és több akkugyár is megkezdi a munkát. A kormánypártok tehát dolgoznak és a társadalmi beágyazottságuk is elvitathatatlan, jelöltjeik pedig ott vannak az önkormányzati időközi választásokon is.
Amennyiben valódi pártépítés és hatékony politizálás folyna a Tiszában, nem futamodnának meg ezek elől sem. Ők nemcsak az időközi parlamenti voksolástól maradnak távol, hanem a vidéki és fővárosi közgyűlésekben sem akarnak dolgozni, tehát a saját választóikat sem tisztelik.
Épp a múlt hétvégén nyert kiütéssel Szentesen a Fidesz jelöltje az egyik körzetben, az indulók között nem volt tiszás. De nem lesz ott Magyar Péter emberének a neve a szavazólapon december 22-én a sátoraljaújhelyi választáson sem, ahogy január 19-én sem indulnak el Óbudán. Ezt a volt MSZP-s alpolgármester, Czeglédy Gergő lemondása miatt kell megtartani, ő hónapok óta van előzetes letartóztatásban. A DK-s polgármester, Kiss László szintén letartóztatásban van korrupciógyanú miatt.
Az átlag szavazó azt gondolná, ha országosan ilyen népszerű egy ellenzéki párt, és a propagandájuk szerint elképesztő az érdeklődés – állítólag hatezer pályázat érkezett – a 106 képviselőjelölti poszt betöltésére, akkor legalább Budapest egyik legnagyobb kerületében rajthoz állhatnának egy időközi választáson.
Többféle magyarázata lehet a megfutamodásnak: egyáltalán nincsenek potens jelöltek a pártban; a győzelmi jelentések, kutatási adatok üres lózungok. De az sem elvetendő szempont, hogy Magyar Péter leginkább Magyar Pétert szeretné minden pozícióban látni az országban, és hiúsága miatt nem enged senkit szerepelni.
De mi lesz akkor, ha nemsokára a Fővárosi Közgyűlés is összezuhan, és előre hozott választást kell majd tartani Budapesten? Akkor milyen indokot keres majd a távolmaradásra?
Ez is bizonyítja, hogy Magyarnak semmiféle stratégiája, távlati elképzelése nincs a politikáról, ő egy „carpe diem”, „élj a mának” politikus, akit csak a pillanat uralása izgat. Ezért tesz meggondolatlan nyilatkozatokat és hoz nagyon rossz döntéseket. Ez az ember csupán egy influenszer, politikusnak nem való; ez a politikai lufi 2026-ig bármikor kipukkanhat.
A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője