Kirekesztő Oscar
A producer kétségbeesetten lapozgatta a forgatókönyvet, amiben – az Oscar-díj reményében – megfelelő arányban kell különböző kisebbségeket szerepeltetni. Hiába írtak bele transznemű, cukorbeteg néger ufonautát és kétméteres, féllábú, leszbikus hottentotta kémiatanárt, még mindig nem volt meg a kellő sokszínűség a karakterek között.
Kénytelen volt egy matematikust alkalmazni, aki különböző algoritmusokkal a népességen belül előforduló kisebbségek és eltérések alapján kiszámolja, milyen szereplőből hányat kell felvenniük. Első körben százhetven százaléknyi színészre lett volna szükség, hogy a figurák lefedjék az elvárt arányokat.
Azzal is sokat küszködött, miképpen tud kellő tapintattal eljárva a világ összes etnikai csoportjának megfelelni; egy mesztic művésznő esetében nem mindegy, felmenői között mekkora az indián és a fehér ősök száma. Egyáltalán: hol talál tőrőlmetszett apacsokat és legalább egy veddo-ausztralid sztárt, akit felkérhetne a megcsalt atomfizikus összetett karakterének megformálására? Végül szerződtetett egy rassz-szakértőt, aki vérkép, fejforma, DNS-vizsgálat és önbevallás segítségével feltérképezte a stáb vallási-nemzetiségi-rasszbéli összetételét. A nemi identitás megállapítása sem tűnt mindig egyszerűnek, Harvey Weinsteinnek kellett tesztelnie a direkt e célra megrendelt szereposztó díványon valamennyi jelentkező szexuális szokásait.
Amikor a forgatásra szánt idő nagyjából kétharmada letelt, és már-már összeállt a társaság, valaki kiderítette, hogy a szakértőkre is vonatkoznak a kvótaszabályok, és a projekt eleve esélytelenül indul minden versenyben, mert kizárólag fehér, heteroszexuális férfi matematikust kérdeztek, holott be kellett volna kérni két ázsiai, egy latinó és egy leszbikus, diszlexiás matematikus véleményét is.
A producer kétségbeesetten odavágta a forgatókönyvet.
– Én így nem tudok filmet csinálni – háborgott.
– Nem is csinálhatsz – világosították fel –, mert ezentúl a producerek között is nemi-vallási-bőrszín kvóta lesz.