Hirdetés

Van egy újfajta baromság, ami a libsiktől ered.

Jaj, elnézést kérek, most minden bizonnyal olyan voltam, mint Horváth úr a földszint kettőből, aki – még mondjuk valamikor ’79-ben – megjegyezte két Fecske cigaretta közt a lépcsőházban, hogy jövőre vesz egy lengyel Polskit.

Minden baromság tőlük ered. A haladóéktól.

Ne vállaljunk gyereket, mert elpusztul a föld! Ez az új elmebaj, és tolják ezerrel, ahol csak tudják. Van ennek a proli verziója, amikor a nő sopánkodik a palotai piacon, hogy „erre a sz…r világra minek hozzunk még egy gyereket?”. Meg van a kultúrverzió, amikor a műanyagmentes hónap kudarcán összeomolva, a romkocsmában okoskodik a slam poetry művész, hogy „azért szüljek gyereket, hogy húsz év múlva felforrjon az agya a globális klímaapokalipszisban?”.

A neten ilyen újságcikkcímeket találtam: „Vállaljunk-e gyereket, ha elpusztul a föld?” „Vannak nők, akik a klímaváltozás miatt nem vállalnak gyereket!” „Szabad-e gyereket vállalni a klímaváltozás korában?” És persze ezt sem hagyták ki: „Hát nem Orbán fogja szexivé tenni a gyermekcsinálást.” Parádés.

Holott ha a klímavédőknek lenne egy csepp eszük, és nem lenne ez is csak olyan, mint száz éve a kisember helyzetéért való látszólagos aggódás, megértenék, akkor felfognák végre, hogy a legkörnyezetbarátabb dolog a család. Ugyanis nagy tételben minden olcsóbb és minden gazdaságosabb. WC-papír, szalvéta, pelenka, étkezési zsír vagy papír zsebkendő? Nagy kiszerelésben kevesebb a csomagolóanyag, kevesebb a műanyagszemét, kevesebb a lassan lebomló rész. Az anyuka – vagy tőlem akár apuka is, ne mondják, hogy sztereotípiákat terjesztek – megveszi a családi kiszerelésű vackot, hazaviszi és legközelebb csak jövő hónapban megy és autózik és rongálja a környezetet. A kis klímaszorongó meg bezárkózik a dolgozószobájába az egy darab vackával, és a cuccok negyven százaléka csomagolóanyag. Úgyhogy a kihalásreklámot köszönjük, nem kérjük. (A gyerektelenséget propagálják mondjuk a migránsoknak.)