Van mód az ellentmondás feloldására: a szegények szegényebbek lettek, a gazdagok gazdagabbak, vagyis aki eddig nem tudott megtakarítani, az ezután sem teheti, a többieknek viszont egyre több maradt. Emlékezzünk csak Medgyessy Péter morgolódására, amikor felfedezte, hogy az alsó és felső dekád aránya két év alatt 7,5-ről 8,5-re nőtt. Újabb információ, hogy azon családok száma, amelyek képesek megtakarítani, 35 százalékról 25 százalékra csökkent egy év alatt, és már 200 ezer család nem tudja törleszteni a felvett hiteleit.

Ha már 1978-nál tartunk; akkortájt került a kezembe egy bezúzástól megmentett, szegénységgel foglalkozó szociológiai tanulmány (talán Ferge Zsuzsától). Emlékeim között felrémlik két ábra, amely a jövedelemeloszlásokat ábrázolta fa formában, egyik oldala a férfiaké, a másik a nőké.

Nem az értékek a fontosak, az arányokat figyeljük. A legkisebb és legnagyobb jövedelmek arányát 1:4-1:6 közötti értéken tartották elfogadhatónak. A magyarországi, akkori viszonyoknak megfelelő második – céklaforma – ábrán, az alul csüngő "dísz" a nyugdíjasokra vonatkozott, vagyis jócskán a társadalom egyéb tagjaitól leszakadva tengődtek. A lapított céklaforma az egyenlősdi következménye, a fizetések igen kis mértékben különböztek egymástól. A felül lévő "tű", pedig a "még egyenlőbbek" száz-százötvenszeres jövedelmét mutatta. Azért a megszakítás, mert az ábra teteje – a tű csúcsa – körülbelül egy méter magasan lenne, vagyis nem férne erre az újságoldalra.

Ez volt a helyzet 1989-ben, sőt még a rendszerváltás után is. A Fidesz a legszegényebbeknek ezt a leszakadását akarta csökkenteni azzal, hogy néhány évig nem lineárisan növelte volna a nyugdíjakat, hanem alul nagyobb arányban, a felzárkózásig. A nyugdíjasok szépen meg is "hálálták", bár, mint mondják, ez nem politikai kategória.

A hiba valószínűleg az volt, hogy nem többletből oldották meg a felzárkóztatást, hanem a nyugdíjalap átrendezésével. Ezt kommunikálta – hazudott, rágalmazott – az MSZP úgy, hogy a Fidesz elvett a nyugdíjasoktól. Ez az állítás – és a kiosztott 19 ezer Ft – elég volt a Fidesz vereségéhez. Ironikus a dologban, hogy jórészt éppen azok szavaztak a Fidesz ellen, akiknek a helyzetén javítani próbált. Tehát a Fidesz már itt megtapasztalta a szolidaritás hiányának következményeit, az MSZP pedig talált egy gombot – a kiszolgáltatottak félelmét -, amelyet megnyomva automatikusan jön az eredmény (lásd a "kétigenes" népszavazást – a szerk.).

Térjünk vissza a mostani jövedelmi viszonyokhoz. Szociológusok becslése szerint a felső 5 százalék (500 ezer ember) birtokolja a javak 30 százalékát, az alsó 30 százaléknak (3 millió) viszont csak 5 százalék jut a javakból. A középréteg 65 százaléka osztozkodik a javak 65 százalékán. Hogy hangzik? Átfutunk rajta, elfelejtjük? De vajon az ábra megtekintése után is ennyire felejthetőnek tartjuk az ügyet?

Az alsó és felső 10 százalékos réteg jövedelmi különbsége 8,5. Egy felső 5 százalékba tartozó az alsó 30 százalékba tartozónál. A függőleges tengelyen bejelölt alaplépték a minimálnyugdíj 25 ezer Ft-os összege. Alig több ennél az ENSZ által deklarált abszolút szegénység szintje (fejenként napi 6 dollár alatt), ami megegyezik a magyar létminimum számított összegével (35 ezer Ft havonta). A mai magyarországi nettó átlagbér 90-100 ezer forint. A jobban fizetett menedzserek, pénzügyesek, médiamunkások nem ritkán több millió forintos havi jövedelmet kapnak.

Hogy ez mekkora igazságtalanság? Ha a legkisebb, havi 25 ezer forintot 5 milliméter magasságban jelölnénk (ez egy sor szöveg magassága ezen az oldalon), akkor az átlagbér 18 mm-nél lenne, ami majdnem négy sor… de már a többmilliós jövedelmek jelölésével bajban lennénk, mert azok kezdenének kilógni az oldalról (havi egymillió forintos jövedelemnek a teljes újságoldal magassága felel meg). Persze nem ezek a legnagyobb jövedelmek. A tőzsdéről származó éves csúcsjövedelem eléri a 1,5-2 milliárd forintot, ami 130-170 millió forint havi jövedelemnek felel meg.

Ha az ön jövedelme mondjuk százhúszezer forint havonta, Tisztelt Olvasó, akkor a Demokrata mércéje szerint Ön körülbelül öt szedett sor magas sávba tartozik, miközben a tőzsdei rekorderek 130-170 milliója, ugyanezen lépték szerint 30 méter magas lenne, ami körülbelül 110 élével egymásra rakott Demokrata magassága! Vagy ami még hátborzongatóbb: ez a különbség hatezerszerese a minimálnyugdíjnak!

Kedves havi 25 ezer Ft-ot kereső nyugdíjasok! Játsszunk egy kicsit a számokkal! Az Önök évi 300 ezer forintját, amennyiben egyszerre és tízezresekben kapnák kézhez (30 db), az körülbelül egy 5 milliméter vastag köteg lenne. Körülbelül olyan vastag, mint a cipőtalpuk. Ha ráállnának, nem sokat segítene, hogy levegyék a befőttet a szekrény tetejéről. Ha viszont ugyanilyen módon szeretnék megnézni a legtöbbet kereső magyar egy év alatt felhalmozott pénzkupacának tetejét, fel kellene kapaszkodniuk egy 10 emeletes toronyház tetejére vagy mondjuk a Gellért-hegyre, valamivel a Gellért-szobor fölé.

Meredek volt az emelkedő? Pihenésképpen sétáljunk kicsit lefelé. A KSH szerint nálunk a munkanélküliség európai szinten áll (6 százalék), a KSH-nak pedig mindig igaza van.

Vagy mégsem? A KSH szerint a munkában állók száma 3,83 millió a 14-61 év közötti munkaképes korosztály 6,4 milliójából Ez így nézve 40 százalékos munkanélküliséget jelent! Akkor hát, hogyan is állunk? Magyarország lakossága 10 millió. Ebből tehát 3,83 millió áll munkában, 2,14 millió nyugdíjas, 1,59 millió gyermek (diák), a többi 2,55 millió inaktív. Inaktív és nem munkanélküli. Mint az aluljáróban kéregetők, akik büszkén mondják, hogy nem otthontalanok, hanem szellemi szabadszállásúak.

A KSH jelenti azt is, hogy a munkában állók 60 százaléka már a szolgáltatási ágazatban dolgozik, vagyis fogyasztható termékeket mindössze 1,53 millióan állítanak elő. Még mielőtt bárki párhuzamot vonna a fenti megállapítás és az úgynevezett szocializmusban folyó produktív-improduktív megkülönböztetés között, felhívom a figyelmét, a közgazdászok között kialakult GDP (bruttó hazai termék) kontra GNI (bruttó nemzeti jövedelem) polémiára.

Hogy az olvasó egy kicsit jobban megértse a GDP fogalmával való nem egészen korrekt játszadozás lényegét: ha betegebbek leszünk és több gyógyszert veszünk, nő a GDP. Ha drágábban, akkor is. Ha többet iszunk, nő a GDP. Ha emiatt kezelik a tönkretett májunkat, akkor is. Hát így legyünk büszkék a növekvő GDP-re.

Itt az ideje, hogy tortát rajzoljunk. Az úgynevezett tortadiagram érzékelteti, hány embernek kell az országot a vállán hordoznia. Nem nehéz belátni, hogy az inaktív réteg mozgósításával meg lehetne duplázni a magyar GDP-t. Továbbá: ha csak feleannyi fizetést kapna a magyar munkaerő, mint nyugati társai – és nem a nyolcadát, tizedét -, további duplázásra lenne lehetőség. És ekkor még mindig csak a felénél tartanánk az osztrák életszínvonalnak!

És nem igaz, hogy ettől a versenyképesség romlana. Azzal nem volna semmi baj. Viszont érzékelhetően csökkenne néhány cég és a bankok elképesztő nyeresége (és azok évi 40 százalékos növekedése), és talán a tőzsde sem szárnyalna annyira.

Nézem a tévében a beszámolót a bécsi hajléktalanokról. Akiknek közülük személyigazoló iratai vannak, azok 400 euró (100 ezer Ft) havi támogatást kapnak. Idézzük csak vissza: a 3,83 millió munkában álló magyar állampolgár, átlag havi 90 ezer Ft nettó bérért dolgozik. Az eltartottak miatt (inaktívok és gyermekek száma: 4,14 millió) egy főre már csak 42 900 forint jut havonta, ami körülbelül napi 7,5 USA dollárnak felel meg, s ez éppen csak valamivel több, mint az abszolút szegénység szintje.

Magyarország lakosságának egyharmada – 3 millió ember – az ENSZ által deklarált szegénységi küszöb alatt, mély nyomorban vegetál. Másik harmada valamivel felette, de annak aggasztó közelségében. A kormánypropaganda az Európai Unióhoz való csatlakozást előkészítő népszavazás kampányában többek között azzal a plakáttal agitált, amelyen ez volt olvasható: "Nyithatok-e cukrászdát Bécsben?" Tisztességesebb és őszintébb lett volna ezzel a kérdéssel kampányolni: "Koldulhatok-e Bécsben?" És így kellett volna válaszolni rá: "Igen, mert ha vannak igazoló irataim, akkor 100 ezer forintnyi támogatást kapok, ami több, mint a magyar átlagkereset, és akkor még egy eurocentet sem dobtak a kalapomba."

Kicsit plagizálva David C. Korten 1995-ben íródott Tőkés társaságok világuralma című könyvéből, átrajzoltam a jövedelemeloszlási ábrát (férfiak – nők). Azt látjuk, hogy kevesen keresnek igen sokat – ez a kehely felső része – lefelé, a vékonyodó szár pedig szépen rásimul az abszolút szegénység vonalára. Emlékezzünk: a családok harmada rendelkezik félretett pénzzel (átlag 23 ezer forint). Berajzoltam a megtakarítások görbéjét is, ezzel megkaptuk a magyar társadalom jövedelemeloszlásának "pezsgőspohár" diagramját. Ki-ki a saját jövedelme ismeretében és ezen ábra alapján eldöntheti, van-e oka örömre a tőzsde szárnyalását hallva? Draskovics úr már pezsgőzött a tőzsde nagy sikereinek láttán. És Ön?

Csitári György mérnök

(Folytatjuk)