Az ember ha akarja, sem tudja elkerülni a minden médiumból rá záporozó járványstatisztikákat. A legtöbben már torkig vagyunk velük, mégis nézzük, olvassuk, követjük a számok alakulását, hiszen a sorsunkról, az életünkről van szó. Első, második, harmadik oltást fölvevők, fertőzöttek, kórházban lévők, lélegeztetőgépre kerülők, elhunytak és persze meggyógyultak – ezzel vannak tele a lapok, ezt figyeli az egész világ.

Hirdetés

A mai globalizált világban a messzi országok helyzete is érdekes, de a mi számunkra igazán az a fontos, ami itthon történik. És bizony aggasztó számokat látunk, különösen ami a Covid okozta halálozást illeti. Valamit elrontottunk volna, vagy valamiért itt súlyosabb a betegség lefolyása? Ezekre a kérdésekre mindnyájan választ keresünk.

Az ember azt gondolná, hogy a Covid betegségben elhunytak száma objektív adat, amelynek alapján jól összevethető az egyes országokban kialakult helyzet. Ez azonban két okból sincs így. A halál okát kötelezően csak a fejlett országokban állapítja meg orvos, a világ nagyobb részére ez nem áll. Ráadásul a fejlett világban sincs egységes szabályrend, úgynevezett protokoll a halál okának meghatározására arra a gyakori esetre, amikor többféle súlyos betegség is szerepet játszik. Magyarországon például a Covid áldozatának tekintenek mindenkit, akit a halálakor Coviddal kezeltek, függetlenül a többi betegségétől. Sok országban viszont csak azokat tekintik annak, akik kizárólag ennek következtében vesztették életüket, más súlyos betegségük nem volt. Megint másutt a kettő közötti a protokoll.

Hogy a magyar gyakorlat nagyobb arányú halálozást mutat ki, mint ami más szabályrend alapján adódna, azt egy közvetett mérőszám, az úgynevezett többlethalandóság jelzi. Az unió statisztikai hivatala a tagországok adatszolgáltatása alapján folyamatosan nyilvántartja és közzéteszi az elhunytak számát, valamint e szám előző ötéves átlagát. Ebből előre látható, hogy egy adott országban egy adott időszakban mennyi halálozásra lehet számítani. A többlethalálozási grafikon azt mutatja meg, hogy a kérdéses időszakban ennél a becsült értéknél mennyivel többen haltak meg, gyaníthatóan a Covid-járvány következtében.

Ebben az összevetésben az látszik, hogy a magyar helyzet bár komoly, korántsem a legsúlyosabb. A járvány első hulláma idején, tavaly március és május között, amikor Spanyolország 150, Belgium 100, Olaszország 90, Hollandia 70 százalékos többlethalálozási csúcsot ért el, Magyarországon érdemi többlethalálozás nem volt, az érték plusz hét és mínusz tíz között váltakozott, ami természetes ingadozás.

Fotó: shutterstock.com

A második hullám alatt, ami Európában tavaly október elejétől idén január végéig tartott, a magyar többlethalálozás hat hét alatt 65 százalékra futott föl, egy hónapig ezen az értéken maradt, a fokozatos csökkenés csak december közepén kezdődött, és január végén ért vissza a nullapont közelébe. Ugyanekkor legalább tíz európai ország magasabb értéket mutatott, a bolgároké megközelítette a 130 százalékot, de a lengyel, a cseh és a szlovén adat is száz fölé emelkedett. A második hullám nálunk gyorsabban csengett le, mint másutt, volt olyan hét, amikor csak egy országban volt kedvezőbb a helyzet.

A harmadik hullám idén február végén erősen sújtotta Magyarországot, a többlethalandóság öt hét alatt 75 százalékra emelkedett. Ennél magasabb értéket Európában ekkor egyedül Bulgáriában mértek, ott április 4-én 90 százalékra futott föl. Azóta viszont a magyar mutató mélyen az uniós átlag alatt van, bár hozzá kell tenni, hogy az adatok csak október 17-ig állnak rendelkezésre.

Ha a fenti értékeket összevetjük az egyes országok által jelentett Covid-halálozások számával, világossá válik, hogy vagy a magyar számítás túl szigorú, vagy a többieké túl laza.

Mindez a lényegen nem változtat: a Covid-járvány súlyos veszélyeket hordoz, és az egyetlen esély a legyőzésére a minél teljesebb körű átoltottság. A jövőben annál kevesebben halnak bele, minél többen vállalják, hogy beoltatják magukat.

Korábban írtuk