Hirdetés

A minap francia ismerősöm járt nálam, s hozott ajándékba valami kedvességet. Mégpedig egy francia lapba csomagolva – a Le Parisien 2019. május 19-i, vasárnapi számába. Már ki akartam dobni a kissé összegyűrődött újságot, amikor megpillantottam az egyik vastag betűs címet: Röszke helység és a szögesdrót fala.

Kép: a kerítés, előtte egy hölgy, az aláírás szerint Molnár Irén, a zárt terület előtt, amely védelmezi a szerb határt. Még két kép: gyermekek és nők vánszorognak a vasúti pályán; drótkapu a síneken, bezárva. A másik ordít: Orbán és a migránsoktól való félelem. Fotók: „Léderer András helsinkis funkcionárius segítette a menekülteket 2015-ben” és valami Victora Zsolt, a „szatirikus Magyar Kétfarkú Kutya Párt” tagja. „Notre envoyé spécialt”, azaz „különtudósítónkat” küldött ki a lap, hogy tájékoztassa a magyar helyzetről a francia olvasót, furcsa alakok közreműködésével. Mindenekelőtt Szanyi Tiborral, aki egyszerűen „csirkefogó gonosztevőnek, hazudozónak, tolvajnak” nevezte a miniszterelnököt. Magyar képviselő saját miniszterelnökéről külföldi lapban. A továbbiakban megtudjuk, hogy a médiát terrorizálja a magyar kormány, és még a hatvanesztendős Népszabadság is megszűnt, noha osztrák tulajdonban volt.

Azért érdekes ez a lap, mert négy évvel a 2015-ös migránsválság után (!) még mindig rosszallóan hozakodnak elő az észszerű magyar védekezéssel, önvédelemmel. Kizárólag ellenzéki források alapján ítélve meg. Gyurcsány Ferencet is megkeresik a „VI. kerületi nagyon gusztusos irodájában”, hogy megismerjék az igazságot a magyar viszonyokról. Gyurcsánytól aztán lehet! Ungár Klárától tudhatja meg a francia olvasó, hogy Orbán modellje a diktátor Putyin, hogy fekete báránya Soros, példaképe az 1920–1930 közötti korszak antiszemitizmusa!

Nem folytatom tovább a cikk taglalását, csak jelzem, miért érdemes ennek a voltaképpen idejétmúlt napilapszámnak, amit a „szemétből” kotorásztam elő, akkora jelentőséget tulajdonítani.

Mert veszedelmes és káros jelenségre figyelmeztet. A magyarellenes propaganda szervezettségére és elterjedtségére, amit nem vehetünk félvállról, hiszen ismerősöm az isten háta mögött él. Eszembe jut egy történetke, amit talán Herczeg Ferencnél olvastam. Magyar urak párbajvétség miatt fegyházbüntetésüket töltötték együtt Vácott egy román pópával, aki lázadás szervezése miatt ült. Az urak küntről hozattak ebédet, és a pópát is etették, aki hálából megmutatott nekik egy térképet, amelyen Románia a Duna vonaláig terjedt. Az egyik illuminált hetyke magyar úr leintette a papot. Ugyan, pópácskám! Ne legyél már ilyen szűkmarkú! Nektek adjuk a Dunántúlt is! És harsányan kiröhögték a lelkészt. Néhány év múlva aztán szembesülhettek a könyörtelen valósággal.

Az 1980-as években szerkesztettem Jeszenszky Géza Az elveszett presztízs című kandidátusi disszertációját. Most megpróbálom előkeresni, de 15 ezres könyvtáramban a rendetlenség miatt nem mindig találom meg, amire szükségem van. Ám a könyv lényegére emlékszem negyven év múltán is. A románok már a XIX. században előkészítették Trianont, elképesztően ügyes propagandával. Nagyon művelt, franciául tudó értelmiségiek lepték el Párizst, és szóban, írásban terjesztették: a magyarok németbarátok, franciaellenesek. Miközben a magyar értelmiségiek szinekúráztak Párizsban, a Riviérán. És senkinek eszébe sem jutott, hogy az ellenkezőjéről biztosítsa a nagyon soviniszta franciákat. Miután kellőképpen megmérgezték magyarutálattal azt, akit lehetett, átutaztak Berlinbe. Ott aztán azt terjesztették, hogy a magyar ember történelmi gyűlölettel viseltetik a németek iránt. A tetejébe a világháború előtt Magyarországra látogató és a valóságot kutató angol Scotus Viatort ostobán lekezelték, barátságtalanul fogadták, amivel ellenünk hangolták buta elődeink.

Ami gyűlöletkeltést száz éve a románok űztek országunk ellen, azt ma a magyar ellenzék műveli. Jobb lesz erre nagyon odafigyelni!