Hirdetés

Látok egy festményt. Klasszikus mű, szerintem mindenki látta, aki a középiskolában kicsit is odafigyelt művészettörténet­órán. Jan Vermeer van Delft képe. Lány gyöngy fülbevalókkal. A barokk tipikus alkotása. És látok egy másikat, közvetlenül mellette. Valaki megfestette ugyanezt a képet úgy, hogy a modell egy fekete nő. Ugyanaz a fülbevaló, főkötő, ugyanaz a póz, csak néger.

Az nem számít, hogy ilyen ruhákban, ilyen főkötőkkel akkor nem jártak fekete nők Európában, elsősorban azért, mert itt nem voltak fekete nők, de a saját földjükön se, mert ott meg nem voltak főkötők, és nem azok voltak a társadalmi körülmények.

Nem beszélgettem az „elkövetővel”, de gondolom, valami egyenlősdi monománia miatt érezte fontosnak. Mert az egyenlőség roppant fontos a liberálisok szerint, meg persze az alkotói szabadság, az SZFE-ügyben is megy a szervezett vircsaft, olyannyira, hogy nemzetközi sztárok állnak ki a színészet szabadsága mellett, miközben 2024-től csak az a film kaphat Oscart, amelyben az LMBTQstb.-lényekből kellő darabszám szerepel.

No, de itt elsősorban a képhamisításra és az egyenlősítésre gondolok, az zavar főleg, azt érzem legjobban kínosnak. Nem is nekem, én tudom, mi van. Meg nem is az európai kultúrának, mert majd egyszer vége lesz ennek is, ahogy vége lett az összes korábbi ideológiai elmebajnak, és az élet megint megtalálja a maga ösvényeit. (És tévútjait, de az már legyen a következő generáció gondja.)

Szóval, ha kitársz bizonyos kapukat, és engeded, hogy különféle versenyzők egyformán rajthoz álljanak, az nem jelenti azt, hogy a korábbi hátrányosabb helyzetű győzni fog. És ha a korábbi győztest elkezded korlátozni, elkezded kvótázni, keretek közé szorítani, akkor ha a másik győz is, annál kínosabb lesz a tudat, hogy csak ilyen körülmények közt tudott.

Ha Bélától elveszed a ceruzát, hogy ne tudjon rajzolni, attól még Feri rajza nem biztos hogy jó lesz, csak a kontraszt lesz annál feltűnőbb. Hagyjuk a feketéket békén, mert ez a gyámkodás főleg nekik megalázó.

Korábban írtuk