Körbenyalták Zelenszkijt

„Nyalni csak úgy lehet, ha élvezzük az ízeket”, szól a Bikini együttes Nagy Feró által írt örökérvényű slágere. A dal új értelmet nyert, amióta a Simicska-árvák (vagyis az egykor szebb napokat látott, de a nevezett milliárdos megzakkanásakor a keresztény-nemzeti politikai tábort eláruló, majd jól megérdemelten hoppon maradt és ezért monomániás Orbán-gyűlöletbe görcsölődött szolgalelkek) egyik szócsöve,

a Válasz Online szolgálatra jelentkezett a korrupt és magyarellenes ukrajnai rezsim diktátoránál, Zelenszkijnél, és, bár eddig sem voltunk híján magyarországi magyar nyelvű ukrán propagandának, olyan dülmirigyig hatoló kijevi agitációt rittyentett, ami még a hasonszőrű orgánumoknál is ritkaságszámba megy.

Az alázatos mikrofonállvány szerepét egy Vörös Szabolcs nevű ember töltötte be, akinek saját meglátása szerint pályafutása csúcsa a „Viktor történelmi hibát követ el” – exkluzív interjú Zelenszkij elnökkel című írás. Ha ez valóban így van, az igen sajnálatos – ritka, megdöbbentő és botrányos, hogy valaki nyílt és gyalázatos hazaárulással ér fel a csúcsra.

Nem lehet ugyanis másnak nevezni azt, hogy az interjú műfajába csomagolt egyoldalú uszításban végig kizárólag Zelenszkij nézőpontja érvényesül, Vörös meg sem kísérelt valódi kérdéseket feltenni, szembesíteni a kijevi zsebdiktátort arcátlan állításaival, netán magyar nézőpontú, magyar érdekű fölvetéssel élni. Véletlenül sem reagált Zelenszkijnek arra a párját ritkítóan arcátlan mondatára, hogy ugyan kit érdekelnek a háború kiváltó okai. Holott ha valami lényeges és megkerülhetetlen, az bizony az úgynevezett Ukrajna területén a globális nyugat és Oroszország között zajló kiprovokált proxyháború oka. Vörös rákérdezhetett volna a Majdan-puccs külföldi finanszírozására, az Odesszában gyújtogatásba torkolló oroszellenes pogrom halálra égett áldozatainak tragédiájára, a Donbasz orosz lakossága elleni népirtó hadjáratra, és főleg a kárpátaljai magyarság elnyomásának és üldözésének okaira. De nem, Vörösnek ez eszébe sem jutott, szó nélkül átlépett Zelenszkij azon állításain, mely szerint „Budapest tucatnyi különböző módon próbált ukrán belügyekbe avatkozni. Ezekről nem hallhatott. Az illegális kárpátaljai útlevélosztást már a háború előtt megállítottuk.” Pedig érdekes volna tudni, mi a kis péniszzongorista véleménye arról, hogy bár Kijev hivatalosan tiltja a kettős állampolgárságot, a kettős mércét azonban alkalmazza, hiszen a Majdan-puccs után az amerikai állampolgárságú Natalja Jareszko lett a pénzügyek felelőse, a litván Avrajasz Abramavicsus gazdasági miniszterré avanzsált, az egészségügyi tárca élére a grúz Alekszandr Kvitasvilit nevezték ki, az Odesszai Területi Állami Közigazgatási Hivatal vezetői székébe pedig a 2003-ban Tbilisziben puccsal hatalomra kerülő amerikai-grúz kettős állampolgárságú kalandor, Miheil Szaakasvili huppanhatott bele.

Sajnos Vörös mikrofonállvány ezt nem tartotta elég érdekesnek. És amikor egyik „kérdésében” eufemisztikusan azon sajnálkozott, hogy „Ukrajna a mozgósítással küszködik”, ugyancsak elfelejtette szembesíteni Zelenszkijt a toborzó karhatalmisták megdöbbentő bestialitásával, amellyel az utcáról fogdossák össze, majd brutálisan bántalmazzák a vágóhídra szánt embereket, saját állampolgáraikat, köztük magyar honfitársainkat. Akkor sem érezte szükségét visszakérdezni, amikor a regionális katonai képességeket érintő állítólagos kárpátaljai magyar hírszerző tevékenységről Zelenszkij azt mondta: „megkérdeztem NATO-illetékeseket, kérték-e, hogy a magyarok ilyesmiről gyűjtsenek adatot. Azt válaszolták, hogy nem kérték.” Vörösnek eszébe sem jutott legalább ennél a szövegnél magyarként viselkedni, és azt mondani:

„jól értem, a NATO az egyik tagállamáról ad ki információkat egy szövetségen kívüli országnak?”

Nem, Vörös itt sem tudott vagy nem akart magyar újságíróként viselkedni. Sőt, kicsivel előbb maga terelte a propagandaszöveget magyarellenes irányba, ezzel a „kérdéssel” feldobva a magas labdát a kijevi csepűrágónak: „Beszéljünk akkor Magyarországról!”

Zelenszkij pedig beszélt, szövegelt, rágalmazott, gyalázkodott, úgy, ahogyan az tőle telik, és Vörös bármiféle ellenvetése nélkül nyíltan megfenyegette Magyarországot, hogy majd jól kitálal a magyar katonai hírszerzés tevékenységéről. Zelenszkij magyar hangja pedig néma maradt, pedig akár közbevethette volna a nyilvánvaló és bizonyított magyarországi ukrán titkosszolgálati tevékenységet. De nem tette. Vajh’ miért? Mi lehetett ennek az oka, mi lehetett Vörös szempontja, ami miatt az interjúnak álcázott propagandaszöveg során végig gondos tudatossággal mellőzte bármely magyar nézőpont megjelenítését? Mi okból dönthetett úgy, hogy hazája szempontja, érdeke nem fontos? Miért mondhatta azt később a Partizán nevű globalista propagandaszócsőnek, hogy a kárpátaljai magyarok témája nem elég fontos a világsajtó számára? Hát nem épp az volna egy magyar újságíró dolga, hogy ezt az ügyet fontossá, egyáltalán, témává tegye? Kinek akart megfelelni Vörös?

Persze ezek költői kérdések, ismerjük a választ, mert ismerjük a Választ.

Ezért semmi meglepő sincs abban, hogy Vörös a Partizán nevű globalista propagandaszócsőnek minderről hanyagul annyit vetett oda: „egyszerűen vannak nagyobb ügyek.”

Ez az egész gyomorforgató „interjú” megértésének kulcsa.

A „nagyobb ügyek.” E kijelentésben lepleződik le Vörös meg a gazdái. Magyar embernek ugyanis nincsenek „nagyobb ügyek” a magyar sorskérdéseknél, így a kárpátaljai magyarok elnyomásánál és üldözésénél. Magyar embernek nem lehet fontosabb egy globalista gyarmat korrupt helytartójának propagandaszövege a magyar érdeknél. Akinek bármilyen okból mégis az, aki belpolitikai számításból egy magyarellenes, korrupt külföldi rezsim diktátorával ütteti verbálisan a magyar miniszterelnököt – az ócska, megvetendő hazaáruló gazember.