„A dolgoknak csakis tiszta értelemből vagy tiszta észből való megismerése nem egyéb puszta látszatnál, és csak a tapasztalatban van igazság” – mondotta Immanuel Kant német filozófus (1724–1804). Göre Gábor mindezt tömörebben fogalmazza meg: „Tapasztajjuk mög!” – jelenti ki, s nézetei ezzel gyökeres ellentétben állnak egyes modern, haladó szellemiségű gondolkodókéval, akik úgy közelítik meg a dolgokat, hogy feldobnak egy, a gyakorlatban még kipróbálatlan bizarr elméletet, utópiát, semmivel nem támasztják alá, majd elvárják, hogy higgyünk benne, sőt, az egész világmindenség menetét szabjuk át ezen elvek szerint.

Erre az idiotisztikus szemléletmódra épült a nagynak titulált francia forradalom falanszterfilozófiája – szabadság, egyenlőség, testvériség –, s erre épültek a XX. század világmegváltó, rémálom-borzalmai – bolsevizmus, anarchizmus, liberalizmus, nemzetiszocializmus stb. –, melyek mind azt hirdették, hogy megtalálták a választ az élet úgynevezett végső, nagy kérdéseire.

G. K. Chesterton (1874–1936) így ír: „Minden utópia gyengesége abban áll, hogy az ember legnagyobb problémájáról feltételezi, hogy már megoldódott, majd aztán részletes beszámolót ad a kisebb problémák megoldásáról. Először felteszik, hogy senki sem akar majd többet, mint amennyi megilleti, aztán nagyon leleményesen elmagyarázzák, hogy az őt megillető részt majd gépkocsin vagy léghajón szállítják oda.” S mint mond erre Göre Gábor? „Tapasztajjuk mög!”

A világ menetével tudniillik az a baj, hogy a régi, bevált és működőképes dolgokat mindenféle eszmék és ideológiai kacatok kedvéért szerteszét dobálja az emberiség, ahelyett, hogy hagyna mindent, ahogy van.

(befejezése következik)

Pozsonyi Ádám