„Az se normális, aki ma elvesz egy nőt!”– mondta ismerősöm, és sorolta panaszait. Nem ismertetem, kevés a karakter, de a kiváltó ok, a helyzet előidézése mindenképp a modern gondolkodásban keresendő, jelesül, hogy a nőből megpróbáltak férfit csinálni – sikerrel.

A legfőbb ok, amiért egy férfi ma nem nősül a következő. A nő ma a régiből is meg az újból is az előnyt akarja. Ő egyenlő, neki a férfi nem ura, nem parancsol, majd ő eldönti, de azért engedjem előre, fizessem a sörét, cipeljem a cuccát, és ne verjem szájon, ha pofátlan. Márpedig ez nem megy. Vagy „segítem”, de akkor „főnök” vagyok, vagy egyenlő, de intézi maga. És feleségül sem veszem. Férfi nem vesz feleségül férfit. Ha a gyengédség, finom gondoskodás terültét – mi a nőnek hivatása lenne –, még csak nem is érinti, ki az a bolond, aki házasodik.

És ebben a diploma nem segít. Okosan beszélgetni Huxley munkásságáról a barátommal is tudok. Nem véletlen, hogy az alacsonyabb végzettségű nőket hamarabb veszik el. A férfi otthon úr akar lenni, és zavarja, ha az asszony mindent jobban tud. Ezek kódolt, velünk született reflexek, amik ellen küzdeni felesleges, mert az élet látja kárát.

Tudom, ezek alapok, de ma mindent magyarázni kell. Azt is, hogy miért alakult ki – s miért kitörölhetetlen –, hogy ugyanazt a férfinál elnézik, sőt, dicsőség, a nőt meg lekurvázzák. Segítek. A férfi dolga szétszórni a magot, hogy a faj ki ne pusztuljon, a nőnek ellenben az, hogy csak a győztes hímet engedje be, a kiválasztottat, mert különben a fajta korcsosul. Ez ennyire egyszerű. És kéretik tudomásul venni. Mert a harminc körüli pánik időszakában már esetleg késő megváltozni.