Korszellem – Az igaziak
Géza egy energiavámpír. Nemcsak előadási stílusa szívja le az éltető energiát – köhécsel, szavába vág az embernek, az s betűket direkt fröcskölve ejti –, hanem „nemes” nézetei ejtik az embert teljes kétségbeesésbe.
Leginkább akkor kennék le neki pofont, amikor azt fejtegeti, hogy ami nálunk volt, az nem kommunizmus. Mert szerinte az eszme az „önmagában szép” – e pillanatnál kezd viszketni tenyerem – csak rosszul valósították meg. Mert maga az eszme szép! – ismétli meg. S ezután még makog, selypít, és újabb s betűket bocsát ki a száján.
Az Oktogonnál meguntam, s félbeszakítottam a jóság, haladás, emberiség és egyéb meseáradatot.
– Az igazi humanisták – néztem szeme közé – a Francók, Pinochetek és társaik. Ők, akik jót cselekszenek. Ők, akik megcselekszik a jót, nemcsak megálmodják. Nem a Szép új világban hisznek, hanem az összeomlást akadályozzák meg. Ők, akik megrövidítik a lakosság szenvedéseit. A baloldal utópistái elképzelnek egy mesevilágot, egy csodás „mi lenne ha” alaptételt, míg a valódi emberbarát – Horthy, Franco, Salazar – a realitás talaján áll. Nem saját agybaját szolgálja, hanem a nép érdekeit. Pinochet is rögtön azzal kezdte, hogy miután megszánta a népet, összefogdosott vagy háromezer komcsit – többsége mellesleg kubai ügynök, s az egész akkori cécó nekik volt köszönhető – szépen likvidálta őket, majd rendbe tette a gazdaságot és beköszöntött a béke. Igen, ezek az emberbarátok, a valódi humanisták – emeltem fel hangom. – Vagy az ókorban például Sulla, kit ma diktátornak hívunk, amit én így értelmezek: béke- és emberbarát. Hatszáz szenátort kiirtott, s ezzel elejét vette a káosznak, majd visszavonult birtokára. Mert nem utópista volt, nem haladó, nem saját álmait szolgálta, hanem embertársai üdvét.
Pozsonyi Ádám