Engem a hajcihő helyett inkább Sólyom személye foglalkoztat, mivel ő az egyetlen a jelenleg fontos állami tisztségviselők közt, aki nem nullázta le a pozíció tekintélyét, amit épp betölt. Mert ebben a baloldal élen jár. Ösztönösen. Nem is tud más lenni. (Sokan nem értik: nincs „igazi baloldaliság”. Meg „baloldali értékek”. A baloldaliság nem más, mint az értékek pusztítása maga). Ezt már 18-ban kezdték, amikor az első baloldali gazember hatalomra jutott Magyarországon.

Károlyi Mihály gróf sajnos még mindig nincs helyén a közgondolkodásban, még mindig a Kádár-kori tankönyvek földet osztó, jó szándékú marhája lebeg a horizonton, no meg álldogál a szobra Budapesten. Azé a Károlyié, kinek elvbarátai a háború alatt felálltak a parlamentben, s onnan hirdették, az antanttal, az ellenséggel szolidárisak. (Ezért normális esetben főbelövés jár).

Csak hogy képben legyünk. Gróf Károlyi Mihály 80 000 holddal kezdte „pályafutását”. Ezt elbaltázta hamar (a legendás fotókon a bank által elkobzott földeket osztogatta nagylelkűen), s mivel sem vagyona nincs, sem becsülete saját kasztjában – egy párbaj során Tisza kardlappal veri végig –, beáll politikusnak. Frusztrációból, kisebbségi érzésből, irigységből a ballibek csicskása lesz, azok persze futtatják, s ez a sánta, farkastorkú, torz lelkű szerencsétlen egy életen át csak árt, pusztít, destruál, s mindent elkövet, hogy tönkretegye a történelmi Magyarországot.

Majd ha a Károlyi gróf ma is álló szobrát buldózerrel takarítják el a Parlament mellől, akkor hiszem el végleg, hogy rendszerváltás történt. Majd akkor. Addig én sajnos mindig gyanakszom egy kissé.

Pozsonyi Ádám