– 1937-ben történt az eset – mindenesetre anyám valamikor az idő tájtra saccolja -, hogy holmi nyilvános rendezvényre került sor Érden. Nagy volt a tömeg meg a bámész érdeklődő, s épp ezért kivezényeltek egy szakasz csendőrt is a közrend meg a nyugalom biztosítása végett. Abban az időben még mindenki tudta, hol a helye, így nem volt szükség holmi kordonra meg effélékre, mindössze egy vonalat húztak krétával a betonon, hogy hol az a határ, ameddig el lehet menni. Egy szép szál csendőr sétált fel s alá a vonal mentén, s egyszer csak feltűnt neki, hogy az egyik bámészkodó cipőjének orra néhány centiméterrel átlógott a krétával húzott vonalon. A csendőr nem szólt egy szót se, hanem amikor elhaladt a delikvens előtt, lekapta válláról a szuronyos puskát, majd se szó se beszéd, rávágott a puska agyával a delikvens előreugró lábfejére. Az úgy ugrott hátra, mint sztahanovista ombudsman a buzeráns szó hallatán, s többé eszébe sem jutott, hogy áthágja a néki megszabott kereteket.

Hogy ez most miért jutott eszembe? Nézem az SZDSZ hirdetését a Népszabadság nevű, hadd ne kelljen minősítenem, miféle kiadványban, s a jól ismert szabadmadaras logó alatt az alábbi mondat ötlött szemembe: "Magyarország keresztény állam?" Így, cinikusan, gúnyolódva, kérdőjellel. Kedves jó Szadesz! Ez az a pont, amivel át lett lépve az a bizonyos határvonal. Ez az a pont, amikor a legtoleránsabb és legbéketűrőbb ember is feljebb rántja derekán a nadrágot, tenyerébe köp, s leken egy hatalmas nyaklevest. Hadd ne kelljen magyaráznom, miért. Remélem, világos voltam. Érthető, tömör, ámde egyértelmű. Mint egy csendőrpofon.