„Az új csomagolás sokkal fiatalosabb”. Itt közbeszúrom: „Miért jó, hogy egy termék fiatalos? Egyre kevesebb a fiatal. És ez a tendencia nő. Kategóriákkal több a nyugdíjas, meg a középkorú. Miért annak a rétegnek akarnak megfelelni, amelyik már most kevesebb lélekszámú, és folyamatosan fogy? A valóság egyáltalán nem érdekli a korszerű világot?”

A kis hölgyike csak hallgatott, nem mondott rá semmit. (Gondolom, még azóta is értelmezni próbálja.) A kávé iható volt.

Minap a cipőboltban is volt hasonló esetem: télire szerettem volna bőrcipőt venni. Odavezet a hölgy az általam választott árkategóriához, majd a felvetésemre, miszerint konzervatívabb lábbelit választanék, közölte, hogy nem érti, hogyhogy nem tetszik egy fiatalnak – itt büszkén kihúztam magam – a sportos tervezésű bőrcipő. Ezután felmutatott a polc legtetejére, miszerint ott találom a konzervatív darabokat harmincezer kezdőárral. Szemmel látható, hogy a konzervativizmust manapság még ilyen módon is büntetik!

Egy ismerősömnek ezzel kapcsolatban a következő a véleménye: „Én is a két évvel ezelőtti Pumpa modelleket veszem ötezerért minden tavasszal. Jó nézni a szánakozó ábrázatjukat, mikor olyat kérsz direkte, ami nincs, és annyira édesek mikor mondják, hogy »Ez tavalyi modell«. Szinte vigyázzba állnak, mert kinézik belőlem, hogy ezzel megsértenek.”

A korszerű világ köszönő viszonyban sincsen a valósággal. Olyan ez az egész, mint egy rossz hallucináció. Ezt ismerősömnek jelentettem ki fejcsóválva, mire ő együtt érzően bólogatott, majd ezzel zárta mondanivalóját: „Fok- és vereshagyma, bors, kis ződség, és majd lészen bőség…”

Pozsonyi Ádám