„Gabba Gabba Hey!” Ez volt olvasható a táblán, ami köztudomásúlag a Ramones együttes egyik hajdani jelmondata volt, s tudtuk, Pék az egész hacacáré értelmetlenségére célzott mindezzel. Nem osztottuk a véleményét, de úgy döntöttünk, nem állunk le vele vitatkozni erről. Minek?

– Ti vártatok volna hajnali kettőig? – kérdezte Pudvás, és kibontott egy sört.

Pudvás és a sörital közt régi, megbonthatatlan barátság szövődött. A sör, a sör fogyasztásának színhelye, illetve a sört fogyasztó emberek népes tábora volt az ő kis családja, bár egyszer majdnem családi viszály keletkezett, amikor a Piccolinóba lépve így szólt az összegyúlt népséghez: Most mindenki ihat egy sört. Majd később kiderült, ezt úgy értette: a saját számlájára.

Jómagam igyekeztem a dolog praktikus oldalát megközelíteni. – Ha vannak a sorban csinos hölgyek, úgy részemről nincs kizárva a dolog. Ki tudja, mi minden történhet egy többórás, meghitt választási sorban állás alkalmával.

Rácz úr egy pillanatra magába mélyedt, majd némi krákogás után belekezdett:

– Választás után mindig figyeld, hogy hova megy az amerikai nagykövet, és látni fogod hogy melyik párt az új…

Gyorsan félbeszakítottam, s a kezébe nyomtam egy üveget.

– Ilyet nem lehet mondani. Ennyire még nincs itt a Kánaán.

Csend köszöntött be.

„Gabba Gabba Hey!” – harsogta kisvártatva Pék, és mi bólintottunk rá. Ebből csak nem lehet baj.

Pozsonyi Ádám