Tóta gyerekben az a szórakoztató, hogy önnön kis létét holmi frappáns és radikális pózokban – nem megalkuvó, szabadszájú, anti-tekintélyelvű, független, megjegyzem, utóbbi a legviccesebb, Orosz Józsival a Nap-keltében egymást szidolozva – bemutatván hülyéz meg idiótáz mindenkit – utóbbit szerintem tőlem nyúlja le a fickó -, s közben oly penetránsan nyal a hatalomnak, hogy egy-két régisulis exmunkásőr négy évtizednyi tevékenységét kispályásnak érezvén, szégyenében tűzre vágja A szocialista hazáért kitüntetését.

Mint tudjuk, a rezsim szenteste közeledtével meglepte magát legfrissebb eresztésű paprikaspray-vel, pár szittya-bíróbb vízágyúval – természetesen a dolgozó nép, akarom mondani a PC és EU-konform fogyasztók legnagyobb örömére. Radikális Tóta erre felröhög? Hangosan, gúnyosan s szilajul? Rámutat március idusa közeledtére, a gazdasági helyzetre, s pimasz hányavetiséggel fityiszt mutat a gőgös hatalomnak? Fenéket! Jól benyal. Ismét. Gusztustalanul, gyáván és szánalmasan. Ahogy az belterjes lázadástenyészetben cseperedett, nímand kis pozőröknél szokás. Ezt írja Tóta W.: „Ez eddig olyasmi, amiről normális országban nincs különösebb vita, legfeljebb ha kiderül, hogy stráfkocsit vettek vízágyú helyett, és a miniszter felesége a beszállító. A kődobáló betegeket demokráciákban vízágyúval, könnygázzal és gumilövedékkel kezeljük, punktum.” Jól van, Tóta. Hogyne, persze. Normális országban elmondjam, mi van? Figyelj! Ha a kormányról kiderül, hogy épp az ellenkezőjét akarják megvalósítani, mint amiről hadováltak a kampányban, a miniszterelnök mindez be is ismeri, országát kurvának titulálja, s kijelenti, hogy el lehet menni innét, hát úgy kushad össze s takarodik a közéletből, mint Móricka, ha rajtakapják, hogy rokonlátogatáskor a siratófal oldalát használta vizeldének. Nem beszélve arról, hogy normális országban a botrányhősök támadják a hatalmat, nem pedig a fenekét pucoválják. Olvasni kéne ám, sok-sok betűt, no meg némi hit- és erkölcstan se ártana. Nem az oroszjózsi festett szemébe kell öntelt vigyorral bámulgatni.