Emlékszem, a 90-es évek legelején egy egész mozgalom váltott így magvas gondolatokat. Az összes fanzin (be nem jelentett, amatőr sajtótermék) szerkesztője, készítője – amilyen anno én is voltam –, sőt a fél olvasóközönség űzte ezt a nemes foglalkozást. Hogy ez most miért is jutott eszembe? Fontos levelet vártam, melyet feladója – elhatárolódván a modernizmustól, s az e-mail személytelenségétől – borítékban, kézírással, postai úton szándékozott címemre eljuttatni. Elsőbbségivel. Mert még ezt is belétette a történetbe. Az ingyenes és azonnali elektronikus út helyett.

Az elsőbbségivel feladott dolgoknak másnapra ott kell lenniük, ez a hivatalos verzió, direkt utánakérdeztem. Miután azóta egy hét is eltelt, a levélnek, azt hiszem, annyi, benne a valóban fontos dologgal.

Úgy vélem, a posta a fenekét a földhöz csapdoshatná, hogy egyáltalán akad, aki még levelezik, nemhogy elhagyja, netán ellopkodja az ember üzeneteit. Nem óhajtom sopánkodásba terelni ezt a kis irományt, csak úgy eszembe jutott. Szóval, ha valakinek levelezni támad esetleg kedve (ha akad még ily bolond), hát javaslom a fentebbi módszert. Nem kell ezeket sajnálni.