Korszellem – Jézusi út
Felesleges most a hideg vizes borogatással piszmognunk, amit hangos sóhajok közepette borítunk homlokunkra az agybaj elkerülése végett. Igen, ez baromság, úgy, ahogy van, de a kommunisták – mint azt mondottuk volt – sok hülyeséget beszélnek. A homloki priznic felhelyezése helyett vegyük át inkább Nagy Imre – eme „haladó”, sőt, Jánosi Katalin szerint jézusi – kommunista életpályáját, s elevenítsünk fel viselt dolgai közül egynéhányat. Mert ezekről rendre hallgatnak, mind a bal-, mind a jobboldalon.
A haladó (Jánosi Katalin szerint jézusi) kommunizmus lelkes híve és nagy magyar képviselője 1918-ban tagja volt annak a CSEKA-kommandónak, mely Jekatyerinburgban végrehajtotta a cári család likvidálását, majd 1949-ben – mint megbízható moszkovita –, már belügyminiszteri tisztséget visel (minden bizonnyal nem az egyszerű, a mezei, a szimpla, hanem a „haladó” kommunizmus jegyében).
1952-ben már mint begyűjtési miniszter áll őrt a nemes eszme oltára mellett. Néhány parasztot – akkori nevén kulák –, aki az öngyilkosságba menekült a padlássöprések végrehajtóinak ismételt látogatásai miatt, minden bizonnyal megnyugtatott a tudat, hogy nem akármilyen, hanem a jézusi kommunizmus nevében éhezik családja, verik agyon a nagypapát, s teszik tönkre az egész famíliát. S ne feledjük azt sem, hogy ’56 első napjaiban e haladó kommunista – mint kormányfő – a felkelők ellen foglalt állást.
Nagy Imre igazi érdeme, hogy inkább a halált választotta. Ezt sokszor leírták már. Maradjunk hát ennyiben, és – ezt üzenem Jánosi Katalinnak –, ha lehet, ne mondjunk baromságokat.
Pozsonyi Ádám