Rogán Antal azt mondta, módosítanák a Btk.-t, mégpedig úgy, hogy börtönnel büntetnék, ha egy tüntetés résztvevői „másokat alkotmányos jogaik gyakorlásában akadályoznak”, illetve kárt okoznak.

Eltöprengtem én eme nemzeti és konzervatív politikusnak szavain. Eszembe nem jutna védelmezni a kődobálókat, a telefonfülkék ellenségeit, csak úgy elmémbe hasított egy gondolat, amit nem tudom, a jelen távlataiból (pontosabban a kellő távlatok hiá nyából) szemlélő átlagembere felfog-e.

Táncsics Mihály kihozatalát a börtönből anno a hatalom – a hivatalos és törvényes hatalom – nem engedélyezte. Tilos volt. Aki megtette, bűncselekményt követett el. Petőfi szavalata se volt teljesen szabályszerű. Nem szabadott. A tizenkét pont meg ellenkezett az alkotmánnyal, a hivatalos állásponttal, a közrenddel, s jobban meg volt tömve tiltott nézetekkel, mint ma egy holokauszttagadó röpirat. Nem beszélve a „Ruszkik, haza!” bekiabálásokról. Az már minden paragrafust és hatályos jogszabályt felrúgott. A Corvin közi srácok meg oly elképesztően sértették a rendet, a nyugalmat, a törvényességet meg a jó ízlést, hogy az már elképesztő. A Molotov-koktél piszok ramazurit csinál, hangos, és utána hetekig kell a gödröket betemetni.

Persze, okos ember a Molotov-koktélt akkor dobálja, amikor a történészek már rásütötték a bélyeget, hogy az, kérem, jogos és bátor dobálózás, nem huliganizmus. Olykor azonban a türelmetlen hőzöngő nem képes kivárni azt a fél évszázadot, míg eltakarodik a szóban forgó rezsim, és az új hatalom nagy bátran lerántja a leplet a volt hatalom bűneiről, a sajátjáról lerántókat meg éppúgy lecsukatja, mint az elődje. Ja, a Habsburg-ház trónfosztását se engedélyezte a kormány, és minden bizonnyal zavarta a rendőrfőnököt, a városparancsnokot, a helytartót, nem beszélve ugye a békés polgárokról.

Hoppá, most látom, kész a kávém. Amit akartam, elmondtam. Búcsúzom is, a viszont látásra.