A mai ember „maszkonja” az úgynevezett haladó gondolkodás. Ez az a méreg, amely egész egyszerűen elvágja a világtól, s holmi idiotisztikus álvalóságba röpíti, melynek semmi köze a dolgok természetes rendjéhez.

Példaként nézzünk meg két apró tényt – többre sajnos nincs hely -, s vizsgáljuk meg az abból levont következtetéseket.

1. A világon minden találmány és jelentős alkotás férfitól ered.

2. Az agglegények lakásában kupleráj van.

Mit is mond az ősi hagyomány? A férfi a szellemi lény, a nő pedig a gyakorlati. A valóság tehát egybecseng a hagyománnyal.

S milyen következtetést von le a jól látható tényekből a haladó szellemű? Mindez azért van, mert a nőket a történelemben elnyomták, a férfi pedig trehány!

Bár világosan látszik, hogy a valóság és az elvek közt ijesztő szakadék tátong, ezek áthidalására a modern ember mégsem elveit dobja szemétre, hanem beveti szokott maszkonját, s megpróbál a valóság elé jelszavakból függönyt húzni.

De a valóság csak azért is erősebb, s folyton kiütközik a maszkon takarásából. Ezért a modern ember erőszakot tesz a dolgok természetes rendjén és kvótákkal igyekszik a csökönyös realitást az ő kiagyalt elvei felé billenteni.

Legyen ennyi és ennyi női politikus! Ennyi és ennyi női vezető! S görcsösen méricskél, a valóság mennyire idomul beteges gondolkodásmódjához ahelyett, hogy a dolgok a természetes rendjük szerint mennének, úgy, ahogyan azt a Teremtő elrendelte. Mert úgy kell lennie, és ebből a szempontból az mellékes, hogy az alanynak minderre semmi természetes hajlandósága nincs.

Ahogy Lem írja: „A narkotikumok nem vágják el az embert a világtól, csak megváltoztatják a viszonyát a világhoz. A hallucinogének összekuszálják és eltakarják az egész világot. (…) A maszkonok viszont meghamisítják.”